Fotó: Merényi Zita
Kezdjük a statisztikával! Az elmúlt években országszerte egyre több iskola került egyházi fenntartásba. Most, a 2016/2017-es tanév elején hol tartunk – elsőként a számok tükrében?
– A jelenleg rendelkezésre álló adatok még nem teljes körűek, mert az intézmények augusztus 31-éig tájékoztatnak a fenntartóváltásról. A nyári szünidőt megelőző utolsó adataink szerint az 598 katolikus közoktatási intézménybe 116 650 óvodás gyermek, valamint tanuló jár. A velük foglalkozó, őket tanító pedagógusok létszáma 11 148. A katolikusokhoz a többi egyházi iskolát is hozzászámítva 12,8 százalékos a magyar köznevelés egyházi intézményeinek aránya.
Az elmúlt években azt tapasztalhattuk, hogy a szülők egyházi iskolák iránti érdeklődése töretlen.
– Az egyházi iskolák, óvodák iránti érdeklődésre vonatkozó, máig ható legfontosabb megállapítást jól foglalja össze az Állami Számvevőszék egy korábbi jelentése: „Az egyházi közoktatási intézményekben a vizsgált tanévekben erkölcsi alapú, értékközpontú, eredményes nevelési-oktatási munka folyt. Az iskolai oktatás és a pedagógusok eredményességét a kiemelkedően jó tanulmányi átlag, a sikeres érettségi és nyelvvizsgát tevők, valamint a felsőoktatásban továbbtanulók száma mutatja. Az egyházi közoktatási intézmények tanulói az országos kompetenciaméréseken magasan az országos átlag felett teljesítettek.” És ezen túl is számos vonzó eleme van az intézményeinkben folyó munkának, amelynek alapja a Végtelen Fenségre nyitott lelki-szellemi beállítottság a katolikus egyházban.
Természetesen találkozunk olyan helyzetekkel is, amelyek évekig nagy türelmet, odafigyelést igényelnek. Főként a kistelepüléseken, ahol nehéz sorsú iskolák „kinyújtott karral” kérik az egyházi fenntartást, és igyekeznek mielőbb a helyi közösséget is erre hangolni. Később azonban nemegyszer nehézségek támadnak, amelyeket meg lehetett volna előzni, ha a részleteket alaposabban átgondolják, több alkalmat találnak az egyeztetésre, és sikerül tudatosítani, hogy mi mivel jár. Természetesen ezeken a nehézségeken is túl lehet jutni, ha bölcsességgel és szeretettel az igazi okokra keresik a megoldást, és a gyerekek ügyéből nem lesz személyeskedés, pártpolitika, a médiában zajló üzengetés.
Az oktatásügyben tornyosuló problémák közepette mi a hazai katolikus közoktatás jelenlegi legnagyobb kihívása?
– Mindenki saját magát akarja utolérni. A közoktatás már évek óta változásban van. A mi célunk leginkább a katolikus értékek megerősítése. A legfontosabb az, hogy az újabban átvett iskolákban – akárcsak a korábbiakban – ott legyen a „címkék” (az iskola nevében benne van a katolikus jelző, kereszt lóg a falon, imádkoznak, rendeznek közös egyházi programokat, papot is látni az iskolában stb.) mögött a valós tartalom is.
Közeledik az eucharisztikus kongresszus, ahol majd tanúságot tehetünk hitünkről. Négy év hamar elröpül! Az lenne a legnagyobb öröm, ha sok elkötelezett, mélyen hívő magyar fiatal őszinte imádata gyújtaná lángra kortársaik szívét a hitre.
Milyennek látja az iskolai hittanoktatás helyzetét?
– Vannak, akik úgy viszonyulnak hozzá, hogy a kötelező hittan csak növeli a diákok túlterhelését, a magas óraszámokat. Emiatt mindent megtesznek, hogy ne legyen, vagy legalább fakultatív legyen. De talán a kérdés másik oldala is fontos: a hit és/vagy az erkölcs – amire ez az oktatás irányul – a társadalomban hogyan, mennyire legyen jelen? Az egyházak számára ez missziós lehetőség, különösen a nem egyházi fenntartású iskolákban. Igen-igen fontos a hitoktató személye, főleg az alsó tagozatban. A mosolygós, kedves tanítónak minden szavát isszák a gyerekek. Idetartozik még, hogy legyen-e osztályozható tananyag, és milyen lenne epochálisan, azaz tömbösítve vagy projektszerű oktatási szerkezetben tanítani a hittant? A magyar katolikus hitoktatás minden részletét a püspöki konferencia határozza meg, és ez segít a folyamatokat egységben tartani.
Említette a diákok túlterheltségét, amely valós probléma. Vajon meddig fokozható a nyomás? Az egyházi iskolák milyen javaslattal állhatnak elő a mostanra kialakult helyzetben?
– Jó út a tananyag-csökkentés. A kormány már ebben az évben tanmenet-javaslatokat készít, hogy mely kerettantervi témák hagyhatók el. A 2017-es nemzeti alaptanterv átfogó felülvizsgálata és javítása ígér teljes körű megoldást.
Kiemelten kezelik az óvodából az iskolába való átmenet idejét. Tervezik a harmincperces órák bevezetését az általános iskolák első két osztályában, hogy többet játszhassanak a kicsik. Olyan vélemény is ismert, hogy inkább a tananyagot kellene csökkenteni, és így az órák szerkezetén lehetne „lazítani”, több játékosságot belevinni a szokásos negyvenöt percbe.
A törvénytervezetek vitájában, az egyeztetésekben a különböző társadalmi szervezetekhez hasonlóan a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia is minden egyes esetben kifejtheti véleményét. A tizenöt – köztük több egyházi iskolavezetőt is magában foglaló – ÉGIG (Élenjáró Gimnáziumok Igazgatóinak Grémiuma) rendszeresen közzéteszi szempontjait, javaslatait például a tananyag-csökkentéssel kapcsolatban is.
A következő évek hangsúlyos pontja kell legyen, hogy közös gondjaink kifejezése érdekében ugyanolyan szervezettséggel tudjuk összefogni az intézményeinket, mint például a finanszírozás ügyében 2004-ben sikerült.
Az egyházi tanintézmények vezetői a közelgő veni sanctékra készülve motivációt, szellemi muníciót kívánnak adni diákjaiknak, pedagógusaiknak helyi szinten, adott esetben helyi problémákra reagálva. Ugyanakkor egyikük sem vonhatja ki magát a mai világ globális tendenciáival (felgyorsult és kontroll nélküli információáramlás, egyoldalúan gazdasági, piaci szemlélet) való szembesülés alól. A KPSZTI vezetőjeként és volt iskolaigazgatóként milyen iránymutatást adna?
– Közoktatási vezetőként, tanárként is mindig ugyanoda térek vissza: hajtsuk fejünket az Úr Jézus szelíd uralma alá! Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? Milyen szép az, ha a tudomány és a lélek egységben halad előre az iskolaévek alatt! Ha a gyermek szíve mélyén érezheti, hogy gyarapszik az Örökkévaló ismeretében, amit ennek a sokszínű gazdag világnak a tanulmányozása tár elé. És mekkora boldogság számára, ha felfedezi, hogy nem személytelen, elvont tudáshalmaz, hanem az élő Isten kopogtatása, érintése a lelkében.
Ezért nem mindegy, hogy milyen lelkülettel kerülünk a gyermekek közelébe. Nemrégiben azt az elégtételt kaptam a gyónásom után, hogy az úrfelmutatáskor magammal együtt a jelen lévő testvéreket is vigyem egész közel a misztériumhoz. Bizonyára így kell a növendékeinket, diákjainkat és a piciket is naponta egészen közel vinni az Úr Jézushoz. Ezt ők megérzik. Kell, hogy belül engem is teljesen, egyre teljesebben átjárjon a Fenség jelenléte, akinek szolgálni akarok, mert tanárok és diákok mindannyian egyaránt az Úr Jézus tanítványai vagyunk.
