Mikrokozmosz – A füvek népe

Bi­o­ló­gus­ként az ál­la­tok ter­mé­sze­tes vi­sel­ke­dé­sét sze­ret­nék meg­fi­gyel­ni, há­bo­rí­tat­lan, za­var­ta­lan kö­ze­gük­ben, szen­ve­dé­lyes fil­mes­ként pe­dig el­ső­sor­ban a lát­vány szép­sé­ge ra­gad­ja meg őket. „Azt sze­ret­nénk gon­dol­ni, hogy mi nem ál­la­tok­ról, ha­nem ál­la­tok­kal ké­szí­tünk fil­me­ket”, nyi­lat­koz­ta egy­szer Pérennou. Az ál­la­tok nem be­szé­lik az em­be­ri nyel­vet, ezért a Mik­ro­koz­mosz­nak nincs szö­ve­ge. Szót­la­nul fi­gyel­jük ka­ti­ca­bo­ga­rak és han­gyák küz­del­mét a fent­ről alá­hul­ló víz­csep­pek­kel, vagy a fa­ágon ara­szo­ló szar­vas­bo­ga­rak vi­as­ko­dá­sát, s köz­ben — mert em­be­rek va­gyunk — min­den je­le­net­be óha­tat­la­nul em­be­ri ér­zel­me­ket ve­tí­tünk. Azok­nak is ajánl­juk a fil­met, akik ed­dig ir­tóz­tak a ro­var­vi­lág­tól: ez a de­rűs het­ven­öt perc bi­zo­nyá­ra őket is át­han­gol­ja.