„Vedd el a napot, amely megvilágítja a világot: hol marad akkor a nappal? Vedd el Máriát, a tenger csillagát, igen, a nagy, széles tengerét: mi marad akkor ködön, a halál árnyékán és a legsűrűbb sötétségen kívül?” – idézte Clairvaux-i Szent Bernát gyönyörű szavait már II. János Pál pápa is, 1987-es Redemptoris Mater kezdetű enciklikájában.
Föltétlen igazság, hogy „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr” (Fil 2,10). De Mária neve is számtalan kegyelmet hordoz.
Krisztus anyjaként Máriának különleges szerepe van a megváltás történetében, és Isten népének segítségére siet, amikor csak hívják. Mindez misztérium, azonban évszázadokon át számos szent erősítette meg, hogy minél közelebb kerül az ember Máriához, annál közelebb kerül a Fiához is.
XVI. Benedek pápa is így látta ezt, amikor 2007 őszén ellátogatott a heiligenkreuzi ciszterci apátságba, és Clairvaux-i Szent Bernát szavait idézte, summáját adva a Mária közbenjárásáról szóló katolikus tanításnak.
„Szent Bernát szavaival mindenkit arra hívok, hogy bizalommal teli gyermekként álljon Mária előtt, ahogy egykor az Isten Fia tette. Szent Bernát azt mondja, és vele együtt mi is:
»Tekints a tengernek csillagára, hívd Máriát (…) veszélyben, bajban, kétségben, gondolj Máriára, hívd Máriát. Neve soha ne legyen távol ajkaidtól és szívedtől. Ha őt követed, nem fogsz eltévedni; ha őhozzá imádkozol, nem esel kétségbe; ha gondolataidat felé fordítod, nem fogsz hibázni. Ha ő tart téged, nem esel el; ha ő oltalmaz, nem kell félned; ha ő mutat utat, nem fáradsz el; ha ő könyörületes hozzád, biztosan eléred utad célját.«”
Forrás és fotó: Aleteia.org; Vatican.va
Fordította: Verestói Nárcisz
