Fotó: Hidas Bence
Minden másodéves növendék számára nagy pillanat, amikor végre felöltheti a papok ruháját, a reverendát. Egy külső szemlélő talán csak annyit vesz észre ebből, hogy eddig hétköznapi ruhákban jártunk, ezután pedig hosszú feketében. Ez azonban jóval több ennél. Erről tanúskodik a boldogság az arcunkon és a megilletődöttséggel való küszködés a mise bizonyos pontjain. Valami történt itt, határozottan betöltötte a Szentlélek ezt az ünnepet. Kevésbé hívő testvéreink számára most megmutatkozott valami abból a testvéri és összetartó krisztusi közösségből, ami az Egyház.
Azzal, hogy felöltjük a reverendát, látható jelet hordunk magunkon; a szolgálat ruháját, Krisztus jelét vettük fel magunkra, amely folyamatosan emlékeztet bennünket hivatásunkra és beteljesülésére, amit akkor élünk majd át, amikor eljön a papszentelés ideje.
Ahogyan Kovács Zoltán atya fogalmazott: a reverendával nem változunk meg egy csapásra, lelkileg bele kell nőni. Épp ezért kapjuk meg másodévben, hogy legyen időnk erre.
„Aki reverendát ölt magára, lehet, hogy sokak szemében eladja a szabadságát (…) De szabadon követni Isten hívását: öröm és szabadság!” – mondta a beöltözőknek a szeminárium rektora. Felhívta a figyelmüket arra, hogy sok mindent jobban meg kell gondolnunk, mint azelőtt: hogyan viselkedünk, mit fejez ki rajtunk a szent ruha, boldogok vagyunk-e Krisztus követésében.
„Szívből kívánom: ha a mai nap lelkesedése, tüze természetes módon alábbhagy is, maradjon meg helyette az izzó parázs. Ezt éljétek át minden egyes alkalommal, amikor a reverendába öltöztök – mondta a beöltöző szeminaristáknak Kovács Zoltán atya. A homília után a szeminárium rektora megáldotta a reverendákat, melyeket Alpek Gergely, Dobrányi Benedek, Kopár Péter, Piukovics Dániel, Puskás Levente és Schmotzer Kristóf másodéves papnövendékek öltöttek magukra.
Forrás: Érseki Papnevelő Intézet, Esztergom
