Az 1990 előtti néhány megtűrt középiskolából mára az óvodától az egyetemig az oktatási rendszer minden fokán jelen lévő, több száz intézményből álló egyházi iskolarendszer épült ki. Emellett a korábban szinte kizárólag a templomok falai közt végzett hitoktatás mellé, sőt gyakran annak helyére kiépült az iskolai hitoktatás rendszere, amely elérhető azon fiatalok számára is, akik nem egyházi oktatási intézmény diákjai.
Az intézményrendszer megváltozása mellett azonban kérdés, hogy a társadalmi körülmények, lehetőségek megváltozásával egyidejűleg hogyan változott a fiatalok vallásossága. Mennyiben követi azt a felnőttek körében tapasztalható általános tendenciát, mely szerint kissé csökken a hagyományos egyházi intézményekhez kötődő vallásosság, ugyanakkor erősödik az individuálisan értelmezett, a közösségi keretektől független vallásosság?
Az ifjúság körében a vallásosság több mutatójának kisebb-nagyobb mértékű csökkenése mutatható ki a 2000 óta megfigyelt értékekkel összehasonlítva. A magukat az „egyház tanítása szerint vallásosnak” tartók aránya 10 százalékról 8 százalékra, a „maguk módján vallásosak” aránya 47 százalékról 44 százalékra csökkent, míg a nem vallásosak aránya a korábbi 28 százalék helyett immár a minta több mint egyharmadát adja. A vallásgyakorlás is visszaszorulóban van, nyolc év alatt 8 százalékról 4 százalékra csökkent a hetente templomba járók aránya, míg a legalább havonta templomba járóké 17 százalékról 10 százalékra esett vissza; az egyházak immár a fiatalok közel háromnegyedét szinte egyáltalán nem érik el a hagyományos vallásgyakorlási formák révén.
A vallási identitás és a vallásgyakorlás csökkenésének hátterében az egymást követő generációk gyengülő vallási szocializációja áll. A saját állításuk szerint vallásos nevelésben részesültek aránya nyolc év alatt 40 százalékról 33 százalékra csökkent a középiskolás korú, tehát 15–19 éves fiatalok esetében. Ezzel párhuzamosan a valamennyi nagyobb létszámú felekezetben megkereszteltek aránya is enyhén csökkent a mintában, míg a kereszteletlen fiatalok aránya több mint kétszerese a nyolc évvel ezelőttinek, immár a minta egyötödét adva. Másfelől azon korcsoportok esetében, amelyek mind 2000-ben, mind 2008-ban szerepeltek a felmérésben, az életkor emelkedésével párhuzamosan csökkenő vallásosság is kimutatható.
Az Ifjúság 2008 kutatás egy önálló kérdésblokk segítségével vizsgálta különféle transzcendens, spirituális, vallásos hittartalmak elfogadását. A tizenhat, részben a kereszténységhez, részben az ezotériához kapcsolható hittartalom közül a megkérdezettek mindössze egynegyede nem hisz egyik dologban sem, míg mintegy felük háromnál több dolog létét is több-kevesebb bizonyossággal hiszi. Az Istenben való hit tekinthető a legelterjedtebbnek, a válaszadók 50 százaléka inkább vagy teljes mértékben istenhívőként jellemezte magát. Emellett a fiatalok legalább egyharmada fogadja el a telepátiát, a mennyországot, a horoszkópot, illetve a halál utáni életet.
Eredményeink alapján a fiatalok vallásossága a felnőtt társadaloméhoz viszonyítva sok szempontból még inkább individualizált arcot mutat. Az egyházias vallásosság fogalmával több mutató alapján is eleve csak a korosztály egy kisebb csoportja volt jellemezhető, amely a vizsgált évtized során tovább zsugorodott. Meglepő, hogy az intézményes, gyülekezeti kötődéssel és vallásos identitással rendelkező fiataloknak is csupán körülbelül a fele jellemezhető egyértelműen keresztény hitvilággal: a magukat vallásosnak tartó és rendszeresen templomba járó fiatalok között is nagy arányban találhatunk olyanokat, akik bizonytalanok az egyház tanításának elfogadásában, vagy hitükben következetlenül keverednek a keresztény és a más spirituális irányzatokból eredő elemek. Ugyanakkor nem az egyházak vagy a kereszténység elutasítása, és nem is az ezoterikus beállítottság vált meghatározóvá a fiatal korosztályban, inkább az érdektelenség mindenfajta transzcendensben való hit iránt.
Megfigyelhető, hogy az egyházi kötődés egyre inkább a társadalom jobb helyzetű rétegei felé tolódik el: míg a viszonylagos anyagi biztonságban, netán jómódban élők között nagyobb arányban találunk vallásos fiatalokat, az egyház üzenete iránti nyitottság egyre csökken azon nehéz helyzetben élő fiatalok között, akikhez az egyházak küldetése különösen szólna. Mindamellett a maguk módján vallásosak, a valamiféle transzcendensben hívők még mindig számottevő aránya azt mutatja, hogy a vallás iránti fogékonyság a fiatalok körében továbbra is jelen van, ami egyszerre ad okot a bizakodásra és feladatot az ifjúsági munkához.
(A szerzők szociológusok.)
