Angyalok ünnepe

Ezen a napon Istennek testből és lélekből álló teremtményei, az emberek csodálkozva néznek föl Isten tisztán szellemi teremtményeire: az angyalokra. Megünnepeljük a három, név szerint ismert angyalt: Mihályt, Gábort és Rafaelt, akik nevével a Szentírásban találkozunk, és velük együtt megemlékezünk a többi test nélküli mennyei erőről is.


 Felejtsük el most mi is egy kevéssé az emberek sokszor békétlen és szeretet nélküli világát, és emelkedjünk föl lélekben egy más, boldog, nyugodt szellemi világba. Amit elsőként látunk: az angyalok Isten fényes „udvartartását” alkotják. Gyakorta elhangzik istentiszteleteinkben: „Szent vagy Te, mi Istenünk, és a szentekben nyugszol!” Ilyen társaság illik Istenhez: a kegyelem által örökre megszentelődött angyaloké. Énekeink gyakran említik róluk, hogy a „hármas napú Fény” mellett állnak. Ebből a fényből, azaz Istenből töltekeznek.

Az angyalok fönséges szerepe után merjünk arra a kapcsolatra tekinteni, amely őket az emberiséggel összeköti. Sok közös vonás van ugyanis bennünk. Közösek vagyunk teremtményi voltunkban. Egyformán nevezhetjük Istent Teremtőnknek és Atyánknak. Rokonok vagyunk abban is, hogy két kiváló ajándékot kaptunk tőle: értelmet és szabad akaratot. Teremtésünk célja is közös: Istent dicsérni életünkkel, szolgálni tetteinkkel.

Azt is elmondhatjuk, hogy az angyalok sorstársai lettünk. Isten őket éppúgy próbára tette, mint az első emberpárt. Dönteniük kellett Isten mellett vagy ellen, választani jó és rossz, örök élet vagy örök halál között. A küzdelem kimenetele szintén ismert: hűség is, bukás is. Isten emberek iránti szeretete azonban kivételt tett: a bukás után sem fordult el az embertől. Őrangyalt állított mellénk, akik mind „szolgáló lelkek, s azok szolgálatára vannak rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget” (Zsid 1,14).

Isten megengedte, hogy bepillantsunk az angyalok világába. Ezt felhívásnak tekinthetjük. Az angyalok példaképeink lehetnek Isten dicséretében. Az ő karaikba társulunk a szent liturgián és valamennyi szent szolgálatunk által. Őket követve mindig a jó mellett dönthetünk lelki harcainkban.

Micsoda kimondhatatlan emberszeretet ez! „Isten megparancsolta, hogy a legfelsőbb erők a földön tartózkodó embernek szolgáljanak” mondja Aranyszájú Szent János. Nagy Szent Bazil pedig így biztat bennünket: „Ha lesznek lelkedben angyali őrzésre méltó tettek, és értelmed meggazdagodott az igazság ismeretével, az erényért Isten őrzőket és oltalmazókat állít melléd; körülvesz téged angyalokkal. Nézd, milyen az angyalok természete! Egy angyal egyenlő egy egész sereggel és nagyszámú védelemmel. Így őrződ nagyságában az Úr ad neked védelmet… Körülvesz téged mindenünnen az ő oltalmával.”