Merre tart a nyugdíjrendszer?

Amit mi eredetileg nyugdíjnak hívtunk, az az idősekről való gondoskodást, megélhetésük biztosítását jelentette. Ez azt is feltételezte, hogy bizonyos összeget fel kellett és ma is fel kellene halmoznunk ahhoz, hogy a rendszer életképes maradjon. A jelenlegi probléma gyökere ott van, hogy ma sokkal kevesebb a munkát végző ember, és így sokkal kevesebb a munkájukból befolyó nyugdíjbiztosítási járulék is, mint amennyit a nyugdíjkasszának havonta ki kell fizetnie a nyugdíjasoknak. Ezt a nehézséget az előző kormányzat úgy próbálta megoldani, hogy kötelezővé tette a fiatalok számára az államilag ellenőrzött magánnyugdíjpénztárba való belépést, ám ezzel hatalmas összegeket vont el a központi nyugdíjkasszától. Így ott hiány alakult ki, és kérdésessé vált, lesz-e annyi pénze az államnak, hogy az aktuális nyugdíjakat ki tudja fizetni. Több manőverrel próbálták elkerülni a csődöt. Egyrészt hatalmas külföldi kölcsönt vettek fel, másrészt leépítették az általuk bevezetett tizenharmadik havi nyugdíjat. Azt is elhatározták, hogy 2013-tól megváltoztatják a nyugdíjszámítás módját, és bevezetik a nyugdíjak megadóztatását. A felelősséget, a változtatások végrehajtását a mostani kormányra hárították, sőt, a kormányváltás után mindenfélével riogatták az embereket. Beszéltek például arról, hogy nem fogjuk tudni kifizetni a nyugdíjakat, a mostani ifjúság jövője átláthatatlanná válik, nem lesz biztosítva számukra a nyugdíj. Csak azt hallgatták el – és hallgatják el ma is –, hogy számtalan intézkedéssel éppen ők sodorták veszélybe a következő generáció nyugellátását…

A mi idős- és nyugdíjpolitikánk lényege, hogy nem engedjük a nyugdíjak reálértékének csökkenését. Azt is hangsúlyoztuk, hogy az öregségi nyugdíjkasszát és a magánnyugdíj-pénztárakat át kell vizsgálnunk. A magánnyugdíj-pénztárak egy részéről kiderült, hogy felelőtlenül gazdálkodtak, és ezzel nem csupán a jövőbeli kifizetéseket veszélyeztették, hanem a mostaniakat is szinte ellehetetlenítették. A nyugdíjkorhatár emeléséről sem mi döntöttünk, hanem az előző kormány. Mi elfogadtuk, de döntöttünk arról, hogy az öregségi nyugdíjak kasszájából csak öregségi nyugdíjat lehet kifizetni.

Akik eddig a nyugdíjkorhatár előtt mentek nyugdíjba, továbbra is megkapják a számukra megállapított összeget, de azt nem öregségi nyugdíjnak hívjuk, és nem annak a kasszájából teljesítjük. A jelenlegi ellenzék azzal is riogatja az embereket, hogy a kormány meg akarja szüntetni az özvegyi nyugdíjat. Ez nem igaz, az özvegyi nyugdíj megmarad a rendszerben, és egyelőre védett nyugdíjnak tekintjük.

A nyolcszázezer rokkantnyugdíjas sorsát is felül kellett vizsgálnunk. Tudni kell, hogy európai összehasonlításban vizsgálva Magyarországon rendkívül magas a számuk. Nem kétséges, hogy életfeltételeiket továbbra is biztosítanunk kell, de semmiképpen nem a nyugdíjkassza terhére. Intézkedéseinkkel, úgy tűnik, sikerül a mostani fiatalok – a későbbi nyugdíjasok – öregségi nyugdíját biztosítanunk. Ehhez persze még sok mindent kell tennünk: gazdasági növekedésre, munkahelyteremtésre van szükség.

Pozitív fejlemény, hogy lehetővé tudtuk tenni a negyvenéves jogosultsággal rendelkező nők öregségi nyugdíjba vonulását, sőt, a saját háztartásban felnevelt gyerekeik utáni kedvezményekkel akár már harminckét év után is jogosultságot szerezhetnek.

A közelmúltban a nyugdíjjal kapcsolatban több hír is felröppent. Azt is lehetett hallani, hogy a gyerekszám alapján döntjük majd el, járandóságának hány százalékát kaphatja meg a nyugdíjas. Hangsúlyoznom kell, a nyugdíjrendszer ilyen és ehhez hasonló, jelentős módosításai jelenleg nem szerepelnek terveink közt.

Fotó: Bókay László