Fotó: Lambert Attila
Papi rekollekció idején érkezünk a Martineum Felnőttképző Akadémiára. A Szombathelyi Egyházmegye papjainak Serfőző Levente, a Szeged-Csanádi Egyházmegye Kateketikai Irodájának vezetője tart előadást, Egyházkép pasztorális szempontból – Az Egyház az Atya tervében címmel. A rekollekció a sokrétű programot kínáló Martineum egyik pillére, mellyel az intézmény az egyházmegye pasztorációjához kapcsolódik, helyet adva számos további egyházmegyei képzésnek, lelkigyakorlatnak.
De a Martineum ennél sokkal tágabban értelmezi a küldetését. Az akadémiát alapító Horváth József pápai prelátus így fogalmaz: „A felnőttképző intézmény a templom előszobája. Programjaink a közösségépítésről, a kommunikáció fejlesztéséről, az értékrend formálásáról szólnak. Mindez nem elsőrendűen templomi feladat, amiről a papnak a szószékről prédikálnia kellene. Ezt máshol kell megtanulni. A mi hivatásunk, hogy alkalmassá tegyük a lelket, a személyt, az egész embert arra, hogy befogadója legyen annak, amit a templomban hall.”
Horváth József 1977-től volt a szomszédos Kálvária-templom lelkipásztora. Akkor még csak érdeklődve figyelte a karmeliták egykori kolostorának épületét, ami szolgáltatóházként működött. A 80-as évek második felében született meg az a döntés, hogy ismét az egyházmegye birtokába kerülhet az ingatlan. József atya ráébredt ennek jelentőségére. Rögtön közösségépítő programokat hozott a házba, emeletes ágyak kerültek a folyosókra, és helyet tudtak adni az ismert közösségvezető-képzésnek, a Hajszolónak. Konkoly István, az akkori megyéspüspök is szorgalmazta a képzőközpont bevonását a pasztorációba. Utódja, Székely János a kezdetekről így fogalmaz: „Az Egyház élni akarása és életereje mutatkozott meg abban a rengeteg kezdeményezésben, mely itt a rendszerváltás éveiben a felszínre tört.”
Horváth József Paskai László bíboros megbízásából már a 80-as években ismerkedni kezdett a nyugat-európai egyházi felnőttképzéssel. Tagja, sőt két cikluson át alelnöke lett az Európai Katolikus Felnőttképzési Szövetségnek (FEECA). A mintát elsősorban a német és az osztrák Bildungshaus jelentette. Horváth József számos intézményükbe ellátogatott, és a megismert szakembereket bevonta a szombathelyi központ profiljának kialakításába. Az az eszmény lebegett a szeme előtt, ahogyan a német Bildungshaus országos hálózata, benne az egyházmegyék által fenntartott katolikus házak hozzá tudtak járulni a II. világháború után a társadalmi gondolkodás formálásához a keresztény értékek jegyében.
A nemzetközi kapcsolatrendszer az elméleti, tartalmi háttér mellett az anyagi alapok megteremtésében is hatalmas segítséget jelentett. Német és osztrák egyházmegyék, cégek és számtalan magánember adománya nyújtotta a forrást az építkezéshez, melynek köszönhetően modern képzési központ létesülhetett, előadótermekkel, szálláshellyel. 1992-ben itt jött létre elsőként az országban a szó klasszikus értelmében vett felnőttképző intézmény, Katolikus Felnőttképző Intézet elnevezéssel.
A kezdetektől kiemelten részt vettek az egyházi területen dolgozók, különös tekintettel az újonnan létesülő katolikus iskolák pedagógusainak képzésében. Világi hívőknek teológiai alapismereteket nyújtó kurzusokat tartottak. A 90-es évek elején gyerekcipőben járó ökumené építésére is nagy figyelmet szenteltek. Így nyújtja a Martineum Felnőttképző Akadémia ma is a párbeszéd, a fórum és a műhelymunka lehetőségét.
A megszólítottak köre tágabb volt, mint pusztán a templomba járók, ennek megfelelően képzéseik is az élet számos területét érintették. „Tanulni kellett a demokráciát, a szocializációt, hogy jobban megértsük egymást. Alapokat akartunk adni ahhoz, hogy az embereket megtanítsuk más módon gondolkodni, hogy jobban lássák az összefüggéseket a körülöttük zajló folyamatokban. Behoztuk mindazokat a területeket, melyek a környezetünkben keresztény tartalmat hordoznak, például a művészetek terén. Hangsúlyt helyeztünk az együttműködésre a felnőttképzésben érdekelt intézményekkel, hazai és nemzetközi szinten” – fejti ki törekvéseiket a korábbi igazgató.
E célok mentén haladva az intézmény 2000-ben nevet változtatott. Az új elnevezéssel – Martineum Felnőttképző Akadémia – még inkább hangsúlyt akartak adni a társadalom iránti nyitottságnak, programjaikban a széles látókörnek, de nyilvánvalóan hordozva a világnézeti elkötelezettséget. „Úgy véltük, a katolikus szó esetleg sokakat távol tart, és mi nem csak a hívőket akartuk megszólítani, hanem mindazokat, akik érdeklődnek az Úristen, az Egyház iránt” – mondja Horváth József.
A Martineum eszerint a társadalomra széleskörűen nyitott képzőintézményként határozza meg önmagát, melynek célja hozzásegíteni az embereket, hogy az itt szerzett ismeretek birtokában eligazodhassanak az élet különböző területein. Nem igényeket akar kielégíteni, hanem igényeket teremteni; értékteremtő és -közvetítő intézmény lenni. Az a törekvés hatja át működésüket – mondja Maurer Péter, a jelenlegi igazgató –, hogy az Egyház tanítását elfogadható és érthető módon adják át. Az akadémia, mely a valódi találkozások helye, az Egyház és a keresztények szolidaritásának és kommunikációjának társadalomra nyitott közege.
Székely János megerősíti a felnőttképzés fontosságát: Ha az Egyház csak a gyermekekre figyel, és az egyházközségek igazi oszlopait, a felnőtteket nem vonzza be az aktív lelkipásztori életbe, akkor a fiatalabbakat is szükségszerűen elveszíti. Ha a gyermekek csak idős emberekkel találkoznak a templomban, és nem látják, hogy a saját apjuk is letérdel, imádkozik, megéli a hitét, magáénak érzi az egyházi közösséget, akkor felnövekedve hitük könnyen elpárolog. „Egyházunk tartóoszlopai a felnőttek, akiknek apostoli küldetésük van, az ő feladatuk is hirdetni az evangéliumot. Döbbenetesen nagy a hatása annak, ha egy pap és egy világi személy együtt tart lelkigyakorlatot; ha együtt áll az emberek elé az életét az Isten szolgálatára áldozó pap és a munkahelyén, családjában, gyermekei és házastársa szeretetéért küzdő ember” – fogalmazza meg a megyéspüspök, és hozzáteszi: „A világiaknak kell a felnőttképzéssel segítséget nyújtani, erősíteni és megújítani hitüket.”
A Martineum Felnőttképző Akadémia Szombathely egy különlegesen szép részén található. A város nyugati szélén emelkedő magaslaton, a Kálvária-dombon épült, ami évszázadokon át a környék szőlőhegye volt. Ezt a csendes tájat választották egykor a remeték, később a karmelita nővérek, akik itt építtették föl 1904-ben kolostorukat. A Martineum hangulatát ma is meghatározza ez a városfelettiség, a parkerdő közelsége. Virágosított, nagy kertjében a terület római hagyományait, a környéken előkerült ókori emlékeket bemutató témapark mesél a történelemről. Szent II. János Pál 1991-es látogatásának emlékét őrzi az épület bejáratánál 2001-ben felállított kereszt.
Maurer Péter vezetésével járjuk be a házat. Az atyák éppen előadást hallgatnak a konferenciateremben, mely a galériával együtt összesen közel kétszáz főnek adhat helyet. A földszinten négy szemináriumi terem fogadja a beszélgetőcsoportokat. Az alsó szinten található még az étterem, a szobák többsége pedig az emeletre került. Az épület akadálymentesítésének keretében már elkészült egy felvonó terve, megvalósítása engedélyeztetési fázisban van. Az egy-, két- és háromágyas, fürdővel ellátott szobák többségét nemrégiben felújították, modernizálták.
A ház lehetőséget nyújt azok számára is, akik életük egy bizonyos területét rendbe akarják tenni. A bibliodráma-foglalkozások, személyiségépítő kurzusok, kapcsolatépítő hétvégék célja, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz, jobban megértsék a másikat, lebontsák a köztük lévő falakat. A Martineum küldetése napjainkban is a lelki-szellemi-kulturális megújulás, a közösségépítés segítése – hangsúlyozza Maurer Péter. – A 90-es években a nulláról kellett indulni, a hiánypótló intézmény iránt hamar nagy érdeklődés mutatkozott. Ma ennek fenntartása a legnehezebb feladat: intézményként olyat kell nyújtaniuk, amire a templomok és a plébániák nem alkalmasak; a megújulás állandó kihívást jelent számukra.
Az intézmény igazgatója felidézte egyik kezdeményezésüket: a 2016-os Szent Márton-évhez kapcsolódva két és fél ezer levelet küldtek el európai Szent Márton-közösségeknek, -plébániáknak és -templomoknak, és meghívták őket a Savariában született szenthez kötődő hazai zarándokhelyekre. Szicíliától kezdve egész Európából kaptak visszajelzéseket, folyamatosan érkeztek a zarándokcsoportok. Az igényeknek megfelelően információs pontot létesítettek a zarándokok számára.
A Martineum akkreditált felnőttképzési intézmény, számos engedélyes képzést nyújtanak, melyekkel a munkaerőpiaci felkészítésben vesznek részt, de fogadják plébániák megkereséseit is, és megszervezik számukra az igényelt képzést. Visszatérő programjaik mellett – urbanisztikai nyári egyetem, építészkamarai képzések, ünnepekhez kapcsolódó lelkigyakorlatok, családokat erősítő programok, speciális élethelyzetben lévők lelkigondozása – szívesen csatlakoznak új kezdeményezésekhez. Az intézmény működési forrását a programokból származó bevételek, a pályázatok, valamint az egyházmegyei támogatás biztosítja, és kereskedelmi szálláshelyként is jelen vannak a vendéglátási kínálatban.
Maurer Péter megemlíti, hogy két évtizeden át a németországi Renovabis Alapítvány támogatásában részesültek, ők azonban 2018-tól keletebbre helyezték a hangsúlyt. Ma az itt zajló felújításokat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatja. Önfenntartó működésre törekednek, de fontos, hogy programjaikat megfizethető áron nyújtsák. Fenntarthatóság és elérhetőség – ez a két szempont, melyek között egyensúlyozva kell haladniuk, hogy teljesítsék küldetésüket egy olyan világban, ahol az emberekben nagyon is megvan az élet értelmének keresése, a közösség iránti igény. Ehhez kell olyan közeget teremteniük, ahol az ideérkezők jól érzik magukat, és választ kapnak kérdéseikre. A Martineum ilyen hely.
