„Egészségünket hetven százalékban az élelmiszer befolyásolja. Ebből következően megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk rá. Az élelmiszer tehát nem csupán táplálék: az egészségünket is alapvetően meghatározza, ugyanakkor országok, népek hagyományait, szokásrendjét is megjeleníti.” Az ételek, élelmiszerek minőségének kérdésével élesen szemben áll az éhínség problémája, amely ma is több mint egymilliárd embertársunkat sújtja, noha – ahogy Süth Miklós fogalmaz – „bizonyos szempontból rendkívüli pazarlás folyik az élelmiszerrel, más szempontból pedig komoly élelmiszerhiány tapasztalható”. Az éhség, az elégtelen élelmiszerellátás jelenségével kapcsolatban rávilágít: „Legalább háromféle problémát tartunk számon: az egyik, amikor fizikailag egyáltalán vagy részben nem jut élelemhez valaki. Az is külön kategória, amikor a szervezet nem jut hozzá azokhoz a tápanyagokhoz, amelyek alapvetően szükségesek egészséges működéséhez. A harmadik elem pedig az, amikor nem biztonságos élelmiszer jut a szervezetbe.” A szakállamtitkár azt is fontosnak tartja, hogy eloszlassa a média által keltett tévhiteket, illetve téves információkat, valamint valódi gondolkodásra és utánjárásra serkentse a fogyasztókat, mivel „néhány újság félreérthetően tájékoztat azzal kapcsolatosan, hogy ma kié az élelmiszer-biztonsági felelősség, és azt is látni kell: az élelmiszer-ellenőrzés, valamint az élelmiszer-biztonság garantálása felelősségteljes közös feladata az élelmiszerlánc vállalkozóinak, hatóságainak és a fogyasztóknak”. A közös felelősségből adódóan az élelmiszer több mint maga a fizikai anyag: információ is. „A termékről a legtöbbet az előállító, a feldolgozó tudja. Számára világos, honnan szerezte be az alapanyagokat, milyen feldolgozási soron ment az keresztül, és ő tudja, miként juttatta el a fogyasztóhoz. A hatóság a fogyasztók érdekében igyekszik beszerezni a szükséges információkat, ellenőrzi, hogy az élelmiszerlánc vállalkozói eleget tesznek-e a társadalom által elvárt igényeknek, betartják-e a vonatkozó jogszabályokat. A vásárló, a fogyasztó rendelkezik a legkevesebb információval az élelmiszeripari termékekkel kapcsolatban: ezért is szükséges, hogy a hatóság a maga munkájával – ellenőrzések, intézkedések, előírások révén – biztosítsa a tudatos fogyasztói döntéshez szükséges ismereteket. A fogyasztók tájékoztatása az egyik legfontosabb kérdés – hangsúlyozza Süth Miklós -, hiszen ezen keresztül tudják a felelősségteljes termékvásárlást is elősegíteni, illetve a fogyasztók választásán keresztül is szankcionálni a jogszabálysértőket. „A társadalom azt várja el a közigazgatási rendszertől, hogy a fogyasztó érdekét képviselve ne akkor szóljon arról, hogy egy termék nem volt megfelelő, amikor jogerőre emelkedik egy közigazgatási határozat – ami akár hónapokat, éveket is jelenthet –, hanem akkor figyelmeztesse a fogyasztót, amikor tudomást szerzett a jogsértésről. Ha munkánk során tévedünk, hibázunk, az okozott közigazgatási károkért felelősséget kell vállalnunk.” Négy irányból vizsgálják folyamatosan a Magyarországon forgalomban lévő termékeket: „Vannak mikrobiológiai és toxikológiai vizsgálatok – ezek azok a kémiai analízisek, amelyek a kémiai maradékanyagokra irányulnak. Vannak hagyományos, a termék minőségének ellenőrzésére irányuló vizsgálatok, a klasszikus analitika (sótartalom, fehérjetartalom, cukortartalom stb.), és vannak radiokémiai vizsgálatok is, amelyek a környezet sugárzásából adódó terhelést hivatottak mérni.” Majd hozzátette: „A fogyasztó általánosságban mindig azokkal az eseményekkel találkozik, amikor jogsértés vagy botrány van, amikor valami olyasmi történik, ami a média szempontjából érdekes. Ez a kisebb része ennek a tevékenységnek, hiszen az esetek nagy részében mikrobiológiai szempontból például kilencvenkilenc százalékban kifogástalanok a megvizsgált termékek. Komoly, komplex munka van amögött, hogy nap mint nap élelmiszerhez jussunk.” Süth Miklós bemutatta azt a szervezeti felépítést is, amely a világon elsőként jött létre hazánkban, melyet élelmiszerlánc-felügyeletként határozott meg, érzékeltetve, hogy a biztonságos végtermék csak megfelelően kontrollált folyamat során valósulhat meg a talajvédelemtől a tányérig. A magyarországi hatósági munkáról a szakember elmondta: „Csak laboratóriumban több mint egymillió vizsgálatot végeznek évente.” Noha ezzel az értékkel az európai középmezőny élvonalában vagyunk, hozzátette, hogy „ha a teljes fogyasztókhoz eljutó élelmiszermennyiséghez hasonlítjuk, meglepődik a fogyasztó, hiszen ez csak a töredékét jelenti a termékeknek. Azt is látni kell, hogy akár két egymással hasonló termék sem egyezik meg biztonsági szempontból, még akkor sem, ha ugyanott állították elő, hiszen más alapanyagokból, más időpontban tették ezt, így a végtermék is más. Az élelmiszerláncról azt is tudnia kell a fogyasztónak, hogy a globálissá váló kereskedelem miatt bármelyikünk szervezete bármikor találkozhat ismeretlen szennyezőkkel, hiszen néhány évtized alatt a szezonális termékek is elérhetővé váltak az év minden napján, elég, ha csak a paradicsomra gondolunk. Azt is látni kell, hogy egy-egy élelmiszer az iparszerű termelés és a szállítás lehetőségeinek kiszélesedése miatt a világ minden részébe, emberek millióihoz jut el. Így könnyebben érthető, hogy miként kerülhet Indiából származó, az emberi szervezetre káros kémiai anyaggal szennyezett élelmiszer-adalékanyag Svájcon keresztül a magyar és európai termelők termékeibe, illetve szabadon a világ legtöbb országába. A főállatorvos felidézte azt az esetet is („melaminbotrány”), amely hónapokkal ezelőtt tartotta izgalomban a fogyasztók millióit világszerte, amikor kiderült, hogy gátlástalan vállalkozók Kínában anyagi haszonszerzés céljából, a műanyagiparban használatos anyaggal helyettesítették a tejfehérjét, ezzel is kockáztatva a fogyasztók, különösen a csecsemők egészségét. Az előadás végén ismételten hangsúlyozta, hogy a mindennapok élelmiszer-biztonságát kizárólag közösen mi, fogyasztók tudjuk elérni, hiszen mindenki fogyasztó – még az élelmiszer-ellenőrző hatóság munkatársa is.
