A húsvéti ötvennapos időszakot már az első keresztény századokban az örvendezés jellemezte. Nem volt sem böjt, sem bűnbánati cselekmény, sem térdelve végzett imádság – a mennyek országának előízét élvezték ekkor. A húsvéti misztériumot a maga teljességében élték át, ami nem csak a szent három nap eseményeire – Krisztus szenvedett, meghalt és feltámadt – vonatkozott, hanem kiterjesztették egyrészt az idők kezdete előttre, az Atya örök üdvözítő szándéka felé (1Tim 2,4), másrészt a végidők, a beteljesedés irányába, Krisztus második és dicsőséges eljövetele (Mt 25,31) és az emberiség célba érkezése felé. Átélték, hogy mindez értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért történt – ahogy naponta imádkozzuk a hitvallásban.
Ezen az ünnepen tehát kettős ösztönzést kapunk. Mi is halljuk az angyal szavát: mit álltok itt égre emelt szemekkel, de érezzük az apostolokra háruló feladatot is, akik visszatértek ugyan hétköznapi dolgaikhoz, de már az Úr újrajövetelének fényében. Fölfelé is kell tehát tekintenünk, mert éppen ez adja lényegünket: felül tudjuk múlni emberi kicsinységünk korlátait, és kereshetjük a legfelsőbb Lénnyel a kapcsolatot. Emberi életünk egyik legfelemelőbb összetevője, hogy tudunk imádkozni, választ akarunk adni a szeretetével bennünket mindig megelőző Istennek. Ugyanakkor nem hanyagolható el a másik oldal sem, a földi életünkről való gondoskodás, hiszen itt kell leélnünk a ránk kiszabott időt, míg Jézusunkat követhetjük a mennyei dicsőségbe.
Nem véletlen, hogy az ünnepi eseményt ábrázoló ikon is két külön szférára oszlik: felső harmadában az angyaloktól körülvett, Pantokrátorként mennybe emelkedő Krisztus látható, alsó részén pedig a lábukkal a földön álló apostolok. Így egyesül rajta a Szentírás tanítása: „az odafent valókat keressétek” (Kol 3,1), de ugyanakkor teljesítsétek a feladataitokat is (Mt 25,35 –36). Liturgikus szövegünk ezt így fogalmazza meg: „Angyalaid, Uram, az apostoloknak mondták: galileai férfiak, mit álltok itt az égre tekintvén? Ő a Krisztus Isten, ki a szemeitek előtt az egekbe emelkedett, s ki ismét eljön azon módon, miként az égbe fölmenni láttátok; szolgáljatok őneki szentségben és igazságban!” Az Úrnak végzett szolgálatunkat pedig – akár egy pohár víz erejéig – embertársainkon keresztül tudjuk megvalósítani.
