– Melyek a mozgalom legfontosabb célkitűzései?
– Négy fő célunk van: a megkereszteletlenek bevezetése a hitbe; a megkereszteltek neokatekumenátusa; a neokatekumenátust elvégzettek plébániai továbbképzése; végül a visszatérés az ősi hithirdetési módszerhez: a vándorló csoportok által végzett hitoktatás.
– A mozgalom 1964-ben született, ám csak 2002-ben kapott pápai jóváhagyást II. János Páltól. Miért kellett eltelnie harmincnyolc esztendőnek?
– A neokatekumenátus módszereinek formálódniuk, tökéletesedniük kellett, a hitoktatásnak bizonyos gyümölcsöket kellett hoznia, és ehhez időre volt szükség. II. János Pál pápasága kezdetétől, vagyis 1978-tól fontosnak érezte a kapcsolattartást közösségünkkel, újabb és újabb találkozásokat kezdeményezett. Beszélgetéseink során mindig bátorított minket. Többször is hangoztatta, hogy a Neokatekumenális Út a katolikus egyház része, célkitűzései pedig napjaink kérdéseire adott érvényes válaszok. Elismerően nyilatkozott arról, hogy tevékenységünkkel megpróbáljuk összehangolni a hitet és a modern kultúra jelenségeit. Számos alkalommal felszólította a különböző földrészek püspökeit, hogy támogassák az új evangelizáció ügyét – márpedig mi is ennek érdekében munkálkodunk: a meg nem kereszteltek és a hittől eltávolodottak evangelizálásáért. Végül 2002-ben a pápa hivatalosan is kimondta, hogy mozgalmunk „a keresztség újrafelfedezését segítő keresztény kezdeményezés”, „a keresztség utáni hittanulás programja”.
– Mi a Missio ad Gentes, vagyis a népekhez szóló küldetés lényege?
– Ezzel az elnevezéssel az egyház világban való jelenlétének új, különleges formáját valósítjuk meg. A módszer lényege, hogy három-négy család gyerekekkel, két-három egyedülállóval és egy pappal elhagyja addigi otthonát. Teljesen vallástalan környezetbe költöznek, hogy Istentől és az egyháztól távol lévő emberek között éljenek. E vallástalan emberek beavatása a keresztény hitbe a kisközösség révén valósul meg. A Neokatekumenális Út alapjai a kisközösségek. Ha egy közösség túlságosan népes, a tagok nem ismerik egymást kellőképpen, s képtelenek megélni a testvériséget. Ezért érzik magukat magányosnak a nagyvárosokban élők. A neokatekumenek küldetése, hogy idővel újabb közösségeket alkossanak. Magyarországon jelenleg két missziós közösségünk él, az egyik Budapest IX. kerületében, a másik Miskolcon.
– Hogyan értékeli az Erdő Péter bíboros vezetésével a Szent István- bazilika előtti téren lezajlott evangelizációs napot?
– Nagyon elégedett vagyok, mert úgy láttam, hogy a seregnyi fiatal boldog volt. Megtiszteltetésnek tartom, hogy Erdő Péter meghívására jöhettem Magyarországra – most először jártam itt, bár mozgalmunk 1983 óta jelen van önöknél. Szerencsére elmondhatom, hogy minden országban nagyon sok fiatal tartozik a mozgalmunkhoz. A vasárnapi találkozón sok külföldi is jelen volt, a legtöbben Lengyelországból érkeztek, több mint ötszázan. A lengyel püspöki kar nagyon elkötelezetten támogat minket, ennek köszönhetően több mint ezer közösségünk él az országban. Olaszországban ötezer, Spanyolországban kétezer-ötszáz közösségünk van, világszerte több mint tizenhatezer.
Fotó: Kissimon I.
