Persze tapasztaljuk, hogy ma szinte mindenki reformál, újít, átalakít, és ez már akár unalmas is lehet, vagy éppen értelmetlen változtatásnak tűnik ahhoz képest, amit megszoktunk, ami úgy volt jó, ahogy volt. Mi magunk is nehezen változunk-változtatunk, hiszen Magyarország immár hatvanhét éves katolikus hetilapját készítjük hétről hétre, és a hagyományokhoz való ragaszkodás beleivódott a szerkesztőség minden tagjába, nem is beszélve arról, hogy sokan közülünk már évtizedek óta dolgoznak itt. De változtatni szükséges, hogy a régi keret ne legyen akadálya annak a mondanivalónak, amelyet az Olvasóknak szánunk. Változtatásaink előtt kérdőívek segítségével kértük Olvasóink véleményét, amelyet mindazoknak hálásan köszönünk, akik válaszoltak a munkánk minél jobb végzése érdekében megfogalmazott kérdéseinkre.
Most, hogy színesek lettünk, s végre a nyomtatás is szebb, a tartalmat is szeretnénk úgy elrendezni, hogy mindenki könnyebben megtalálja az érdeklődési körének megfelelő írásokat.
Tavalyelőtt Sümegcsehiben Barsi Balázs atya a templom szimbolikáját magyarázta nekünk, újságíró-zarándokoknak, és arról beszélt, hogy a templom felépítése azért is csodálatos, mert hűséges tükre a hittitkokba való bevezetésnek, ahogyan az előtérből eljutunk a szentélyig. A katekumeneket is lépésről lépésre avatják be a katolikus hit misztériumaiba: fokozatosan kerülhetnek egyre beljebb, ahogyan képesek befogadni a tanítás újabb mélységeit. Már akkor sokunkban megfogalmazódott egy másik párhuzam: a templomhoz hasonlóan az Új Ember esetében is jobb, ha legféltettebb kincsünket, a lelkiségi oldalt a lap szívébe helyezzük. Az Olvasó így először a közéleti, majd az egyházi eseményekkel találkozik, és csak ezután az evangéliummagyarázattal, valamint a liturgikus sorozattal vagy a szentek életéről szóló írásokkal. Így szeretnénk elvezetni a legszélesebb kört érintő olvasnivalóktól hitünk szívéhez.
Tavaly a család évét ünnepeltük egyházunkban, és igyekeztünk minden ezzel kapcsolatos fontos eseményről beszámolni, példaértékű életet élő, boldog családokat bemutatni, és a családok nehézségeire is válaszokat keresni. Az év folyamán fogalmazódott meg bennünk az igény, hogy kellene egy önálló rovat, amely hétről hétre megszólítja a családokat. Sőt, meggyőződésünk, hogy egy katolikus hetilapból ez az oldal nem hiányozhat. Mostantól nem is hiányzik.
Az Egymásért című rovatban hűséges Olvasóink eddig is a tevékeny keresztény szeretet megnyilvánulásairól olvashattak, ezt idén is folytatjuk. Továbbra is lesz interjú és riport a lapban, és a katolikus ember szemével továbbra is figyelemmel kísérjük hazánk és a világ számos kulturális eseményét, nyitottan a világ és az egyház értékeire. Népszerű Mozaik oldalunkon pedig továbbra is a világ számtalan érdekes, megható vagy vidám színéről-eseményéről írunk, illetve közlünk képeket.
Végezetül sajnos a lap árának változásáról kell szólnom. A papír és a nyomdai munkák árának emelkedését nem hagyhatjuk figyelmen kívül, és áremelésre kényszerülünk. Lapunkat ezután 165 forintért vásárolhatják meg, ami biztosan nagy áldozat a nemegyszer egyébként is anyagi problémákkal küzdő hívek részéről. Az Új Ember eddig is Olvasóink ragaszkodásának köszönhette létét, és bízom abban, hogy megújult tartalommal, megváltozott árral is támogatni fogják az Örömhír terjesztésében Magyarország katolikus hetilapját.
Köszönettel: Rátkai Balázs
