A rekonstrukció során a liturgikus előírásoknak megfelelően a szentélyt is átrendezik. A megbeszélésen az Egri Főegyházmegyei Fejlesztési Bizottság és a Főegyházmegyei Egyházművészeti Bizottság tagjai mellett Ternyák Csaba egri érsek vendégeként részt vett Piero Marini érsek, Szent II. János Pál pápa egykori szertartásmestere, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke, valamint Valenziano Crispino professzor, a liturgikus építészet szakértője. Ternyák Csaba köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy megkezdődik a közös gondolkodás. A főpásztor hangsúlyozta, fontos, hogy az építkezésnél a teológiai alapok, a liturgikus szempontok is érvényesüljenek. Valenziano Crispino liturgikus teológus szakértőként vett részt a II. vatikáni zsinaton. A professzor előadásában kifejtette, hogy a régi értékek erőszakos átalakítása nem célravezető, a teremtő erő és a liturgikus ismeretek figyelembevételével kell a régit a mai kor emberének használatába állítani. A templom voltaképpen egy aula, a közösség színtere, ahol a laikusok nem passzív résztvevői a liturgiának – erre több pápai megnyilatkozás is felhívja a figyelmet.
Korábban a hívek nem értették a latin nyelvű misét, ezen akart változtatni a II. vatikáni zsinat. Egy régi vízióhoz kellett visszanyúlni, amelyben az Egyház Isten népeként jelenik meg. Előadásában a professzor egy személyes élményét is felidézte: Egy híres építésszel dolgozott együtt egy bazilika építésén.
A mérnök kezdetben nem volt nyitott a tanácsokra, de a professzor javaslatára részt vett egy húsvéti szentmisén. Ekkor értette meg, hogy kizárólag a szakmai szempontok figyelembevételével, lélek nélkül nem vezethet jó eredményre a munka. Valenziano Crispino azt is elmondta, hogy lenyűgözte az egri bazilika. „Aki ezt építtette, tudta, mit csinál” – fogalmazott.
A professzor arra is felhívta a figyelmet, hogy a díszítéseknek nem szabad öncélúaknak lenniük: jelentést kell hordozniuk, tudatniuk a hívekkel, hogy Isten népéhez tartoznak. A szentmise cselekményét a templomtérnek is ki kell fejeznie. Elengedhetetlen, hogy megvalósuljon az oltár, az ambó és a keresztelőkút hármas egysége. A keresztelőkút a kezdet, amely által Isten gyermekei leszünk, megszabadulva az áteredő bűntől. Maga a keresztelés pillanata is nagyon fontos, amikor a három isteni erény és a Szentlélek hét ajándéka is megjelenik. Fontos, hogy a szimbólumok és a funkciók egységet alkossanak. Ennek jegyében kell kialakítani az oltárt is, amely kettős szimbólum: az utolsó vacsorára, Jézus Krisztus keresztáldozatára emlékeztet, s egyúttal asztal is, amelyen étkezni lehet. Valenziano Crispino szerint az oltár nem kell hogy nagy legyen, a mérete nem lényeges, de az igen, hogy a figyelmet vonzó középpontként jelenjen meg. A professzor elmondta: az oltár kialakításánál a kocka alak a legkifejezőbb, mert alaprajzában egy összehajtott keresztet rejt, amely a hitünk által nyílik meg, miként mi is megnyílunk a hitre.
Az ambó a szentély és a templomhajó között helyezkedik el.
Az ősegyházban magasra építették, a Szentírás szavai szerint, s így jobban is hallotta a nép az onnan beszélőt. Az ambó nem könyvállvány, hanem „lelki lépcső”, ahonnan az olvasmány, a szentlecke és az evangélium elhangzik.
Valenziano Crispino kifejtette, hogy Egerben e feltételek figyelembevételével kell kialakítani az új oltárt, továbbá a püspöki trónus áthelyezését is javasolta. Úgy fogalmazott, közösen kell érlelni a gondolatokat, hogy a végén a lehető legjobb elképzelések váljanak valóra.
Rudolf Mihály tervező és csapata hónapok óta dolgozik a felújítás koncepcióján. A megbeszélésen jelen lévők megismerhették az egri főszékesegyház történetét és a felújítás terveit. Az elképzelések szerint a bazilika turisztikai funkciót is kap, de ez a liturgikus életet nem zavarja majd: kiállítóteret alakítanak ki, valamint látogathatóvá teszik a kupolát.
Forrás és fotó: Egri Főegyházmegye
