Az 1432-ben a székesegyházban felállított oltár a középkori festészet mesterműve és a keresztény ikonográfia jelentős alkotása. A hatalmas méretű alkotáson kétszáznegyvennyolc személy látható. Tudósok negyvenkét növényfajta ábrázolását azonosították rajta.
Van Eyck művének viszontagságos sors jutott. 1566-ban a protestánsok felgyújtották, II. József császár eltávolíttatta Ádám és Éva alakját, mert túlságosan realistának találta. A francia forradalom után Párizsba vitték az oltárt, 1815-ben került vissza Gentbe. De több részletét Berlinben állították ki. 1920 óta látható ismét teljes egészében az eredeti helyén. Két részét azonban 1934-ben ellopták. Az egyiket váltságdíj fejében sikerült visszaszerezni, az „igazságos bíró” részlet azonban végleg eltűnt, és ezért 1941-ben másolattal pótolták. A II. világháború idején újból Franciaországba vitték, majd a német csapatok Ausztriába szállították, ahol a szövetségesek egy stájerországi sóbányában találtak rá. A genti székesegyház egyik kápolnájában állították fel. Végül 1986-ban biztonsági okokból a katedrális egyik őrzött oldalhajójában, üveg mögött helyezték el. (KNA)
