Fotó: Merényi Zita
A több mint tíz évvel ezelőtt indult rendezvénynek először Déva volt a helyszíne. 2007-ben felújították Bethlen Gábor szülőházát, s ekkor az esemény átkerült Marosillyére. Kezdetben inkább gyerekmajális volt ez az alkalom, napjainkban azonban a felnőtteket is idevárják. Dél-Erdélyben ma már igen kevés magyar él. A Szövetség Napja elnevezés arra utal, hogy szeretnék összefogni, aktivizálni a szórvány magyarságot. „A programokat mindig az alapítványi gyermekek számára szervezik. Ők azok, akik mozgósítják a felnőtteket. Idén elsősorban a környékbeli – szászvárosi, petrozsényi – házakból jöttek a gyerekek. De érkeztek távolabbról, például Lemhényből is, s a fellépő táncosok között találunk majd olyanokat is, akik az anyaországból, méghozzá Szegedről jöttek el hozzánk” – mondja a rendezvény egyik szervezője, Varga Csaba oktató.
A majális szentmisével kezdődik, melynek főcelebránsa Tóth János csernakeresztúri plébános. Marek Bernardin OFM egy különös történettel kezdi szentbeszédét. Egyszer egy általános iskolás gyerek azzal fordult hozzá, hogy vétkezett a kilencedik parancs ellen. „Hogy lehet az? Tudod, melyik a kilencedik parancsolat? Igen – felelte a fiú –, felebarátod házastársát ne kívánd! Van egy osztálytársam, akivel sokat szoktam játszani. Amikor ott vagyok náluk, az édesanyja mindig megkínál süteménnyel. Azt szeretném, ha ő lenne az én anyukám.”
Bernardin testvér a „tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves” Árpád-házi Szent Erzsébet életéről mesél, akinek Sárospatakról érkezett ereklyéjét kihelyezték az oltárra. „Az irgalmasság évében példája mindannyiunknak szól. Hogyan élhet egy modern fiatal ma, a XXI. században hűségben és tisztaságban? Érdemes-e minél több gyermeket elfogadni? Meg lehet-e élni a magyarságot idegenben? Szabad-e bosszút állni azokon, akik kitesznek a váradból, az otthonodból, az országodból?” A szentek példájukkal felülről jövő válaszokat adnak az alulról érkező kérdésekre. Szent Erzsébet a hűség szentje: hű volt férjéhez, anyanyelvéhez, szülőföldjéhez és katolikus hitéhez is. Ugyanakkor nem alkalmazkodott mindenáron kora szokásaihoz. Sokat imádkozott és böjtölt. Az éhínség idején pedig a kamrákból és a hombárokból mindent odaadott a rászorulóknak. „Ne keressétek semmiben az olcsó, egyszerű megoldásokat. A minőséget kutassátok, ami a kereszténységnél kezdődik, és ott is végződik” – fejezi be prédikációját Marek Bernardin.
A szentmise végén a „gyermekek barátja” címet adományozták azoknak a felnőtteknek, akik az alapítvány mellett állnak, akik „simogatták, támogatták a gyermekeket, akik mosolyt varázsoltak a szívükbe és a szemükbe”. A gyerekek szavazatai alapján egy-egy tanár, nevelő – sőt, még politikus és újságíró is – oklevelet vehetett át.
A jóízű ebéd – gulyás és a Dél-erdélyi Kulturális Társaság hamisítatlan kürtős kalácsa – után színpadra léptek a táncegyüttesek. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány és a dévai Renaissance együttes táncosai mellett a petrozsényi Jézus Szíve Tánccsoport és a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport is fellépett. Előadásukat az ének- és zenekarok műsora követte.
A Szövetség Napján a gyermekek és a felnőttek közös kórusa előadta az Örökségünk című dalt is, melynek refrénje nem csak Dél-Erdély magyarságához szól: „Megtanulom, megőrzöm, tanítom, továbbadom a szüleim nyelvét, a gyerekeim hangját elkopni nem hagyom!”
