Megszólalt a harang

„Azokért, akik megfagytak, belepusztultak a kínokba vagy kegyetlen módon leölték őket… Akiknek csontjai ma is küszködnek a szibériai zord hideggel, és sírjaik az ismeretlenség homályába vesztek, hantjukon soha nem volt virág, s könny sem öntözte a sírjaikat” – idézte Sebestyén-Molnár Árpád plébános a délvidéki származású, 1956 óta Nagydorogon élt és tavaly elhunyt egykori lágerfogoly, Zsúnyi Illés végakaratát. Zsúnyi Illés kezdeményezése és jelentős, egymillió forintos adománya indította el a harangállítás szándékát a településen.



A templom előterében felállított, virággal, nemzeti színű és vatikáni sárga-fehér szalaggal feldíszített harangot a szertartás kezdetén Márfi Gyula veszprémi érsek áldotta és szentelte meg, majd a harangot felhúzták a toronyba. Ezután következett az ünnepi alkalomra felújított, megszépült szentély oltárának, mellékoltárainak és új ambójának megszentelése; az oltárba egy Goretti Szent Mária-ereklyét helyeztek el. A szertartáson elhangzott beszédében az érsek Goretti Mária történetét is idézte, kiemelve, hogy a vértanú leány még a gyilkosának is meg tudott bocsátani, s irgalmasságával elérte a fiú megtérését. Vajon a Gulagot megjártak is megbocsáthatnak kínzóiknak, gyilkosaiknak? – vetette fel a főpásztor. Igen, meg kell bocsátaniuk nekik is, az ítélkezést pedig rá kell bízniuk az irgalmas és igazságos Atyára, hiszen senki sem kívánhatja mások elkárhozását. A szentmisét lezáró áldás előtt Szászfalvi László, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára és Galgóczy Árpád, a Gulagot megjárt költő, műfordító mondott beszédet. A szertartás végén felcsendültek a toronyban a harangok: előbb a két kisebb régi, majd az új, s végül mindhárom együtt.


Fotó: Toldi Éva