A csíksomlyói pünkösdi búcsú alkalmával a zarándokok nagy áhítattal és imádkozva járják végig a keresztutat a Jézus kínszenvedését megjelenítő stációk előtt. Boros Fortunát szerint ez a szokás egykorú lehet a búcsújárás kezdetével, de erről hiteles feljegyzés sehol sem található.
A csíksomlyói kálvária első írásos említése 1834-ből származik. 1868-ban újították fel a keresztút kőkeresztjeit. A háború után mozgalom indult a keresztek helyreállítására. Az új stációs keresztek szépek, erősek. „A keresztek felállításából tökéletesen visszatükröződik a kor szelleme és népünk helyzete.” (Boros Fortunát: Csíksomlyó, a kegyhely)
Miután a tavalyi év folyamán ellopták, illetve megrongálták a kőkereszteket körülvevő vaskorlátokat – amelyeket időközben sikerült pótolni, kijavítani –, az elmúlt héten ismeretlenek elvitték a keresztútnak az erdő fái közé eső állomásairól a réz féldomborműveket. Ma már semmi sem szent?
a szerző a csíksomlyói kegyhely igazgatója
