A hallgatókat elkísérő családtagok, hozzátartozók, barátok, ismerősök körében Tarjányi Zoltán professzor, a levelező tagozat igazgatója mutatta be a hálaadó szentmisét. A szertartás után ötvenhét hittanár és kilenc katekéta, lelkipásztori munkatárs kapta meg a végzettséget igazoló oklevelet.
„A teológiai diploma önérték – hangsúlyozta Tarjányi professzor az ünnepségen. – Akkor is fontos, ha az ember közvetlenül nem tudja hasznosítani, mert igazi hatását a lélekben, a gondolkodásban fejti ki.”
A frissen végzett diplomások – amennyiben szándékukban áll – folytathatják tanulmányaikat az egyetem ősszel induló – a bolognai rendszerbe illeszkedő – mesterszakán, ami egyúttal a pedagógiai diploma megszerzését is jelenti.
„Mindenkit buzdítanék a tanulmányokra” – mondta felszabadult mosollyal a szemében Valkóczkiné Mihály Emese budaörsi tanítónő. Három kisgyermek – köztük egy ikerpár – nevelése mellett döntött úgy, hogy nem a sikerért, nem a karrierért, hanem a lelke megerősítése végett vállalja a tanulással járó terheket. A vélt nehézségek az évek folyamán fokozatosan örömmé változtak. A tanulmányok során megnyíltak előtte a Biblia rejtett szépségei, az erkölcstani, filozófiatörténeti ismeretek személyisége részeivé váltak. Úgy érzi, nemcsak családja, de környezete, tanítványai is hasznát veszik hite megerősödésének.
Katekéta, lelkipásztori munkatárs diplomával tér vissza a vecsési hívek, diákok közé Vrankó Gézáné. Tizennyolc éve már, hogy hitoktatóként, kántorként az egyház szolgálatában áll. „A gyerekekben – az úszóreflexhez hasonlóan – jelen van a hit iránti vágy, még akkor is, ha a szülők példája nem segíti őket” – mesélt tapasztalatairól. Vissza-visszajárnak hozzá régi tanítványai, akik beszámolnak arról, ami csak később tudatosodott bennük: milyen nagy hatással volt rájuk a hittan tanulása. Ezért gondolja úgy, hogy ma a hitoktatás a legfontosabb missziós feladat. Az egyetemen Vrankóné az ismereteit szerette volna bővíteni, de a tanulmányok során kiderült, hogy lelki gazdagodásához, megerősödéséhez legalább olyan mértékben hozzájárult az egyetemi közösség, mint a tárgyi tudás megalapozásához.
