„Évtizedek óta először eredeti rendeltetéséhez hasonlóan használhatjuk a létesítményt” – mondta a főpásztor, emlékeztetve arra, hogy az 1824-ben elkészült pincerendszert annak idején élelmiszerek és borok tárolására alakították ki. A hatalmas tereivel, méltóságteljes boltíveivel szinte templomszerű hangulatú pince építése 1821-ben kezdődött. Az építész Packh János volt, aki különleges megoldásokkal élt. A legérdekesebbek a „kispince” meghökkentő dupla boltívei és a tizenegy méter magas Barkóczi-alagút. A hatalmas föld alatti tér kialakításában praktikus ok játszott közre: a „pincebirodalom” megépítésével ugyanis csökkenteni lehetett a várhegy mesterséges felvezető rámpájának feltöltési költségeit. Volt azonban egy másik, legalább ilyen súlyú oka is az építkezésnek, mégpedig az érseki borok megfelelő kezelésére, tárolására szolgáló tér igénye. Az érseki pincékben egy 1876-os kimutatás szerint ötszáznyolcvanhárom hektó fehér- és nyolcvan hektó vörösbor érlelődött. Az egyházmegye területén termett szőlőből készült ó- és újborral teli hordók az ország legkiválóbb boraiból is kerültek ide, de pezsgővel és törkölypálinkával is találkozunk a nyilvántartásokban. Az egyház még az első világháború után is foglalkozott borforgalmazással, ám a szocializmus évtizedeiben a pince közterületről megközelíthetetlenné vált, a megszálló szovjet csapatok használták, harckocsigarázsként, majd raktárként. A hatvanas évek közműépítései miatt a szigetelésre szolgáló agyagréteget megbontották, ezért a falak elkezdtek beázni, az évszázad végére pedig tarthatatlan állapotok alakultak ki, ami már a bazilika stabilitását is veszélyeztette. Az esztergom-budapesti főegyházmegye ezért felújítási tervet, pályázatot készíttetett, amely bekerült a 2007-ben induló második Nemzeti Fejlesztési Terv keretébe. A munkálatok 2009 áprilisában kezdődtek meg, és idén nyár elején értek véget. Az újonnan megnyílt Prímás Pince Turisztikai és Borkulturális Központban Esztergom és a környék látnivalóival ismerkedhetünk (a pincéből panorámalifttel a főszékesegyház előtti térre jutunk), a „kispincében” pedig interaktív borászati kiállítás vár ránk, amely a magyar bor évszázadaival, bor és egyház kapcsolatával foglalkozik. A kiállítás része többek között az 1819-ben épült, hatalmas esztergomi duplakosaras bálványprés (a legkorábbi prések egyike; a bálvány szó a bálvány-, azaz ecetfára utal a nevében) és egy kivételes tárgygyűjtemény is a szőlőművelés és borászat hagyományos, elsősorban XIX. és XX. századi eszközeiből. Itt kipróbálhatjuk a szőlődarálást és -préselést, és lopózni is megtanulhatunk. A borvidékek alagútjában pedig a Kárpát-medence legjobb borait kóstolhatjuk végig. A bíboros kezdeményezésére megalakult Prímási Borrend küldetésének szellemében nemcsak a mai Magyarország, hanem a Kárpát-medence összes szőlőterületével, pincészetével megismerkedhetünk. A legkiválóbb tételek a Vinum Primatis (A prímás bora) megkülönböztető címkét kapják, a liturgia borát pedig a Vinum Liturgicum borcsalád miseborai adják. A központhoz étterem is tartozik.
