A szórólap még több, hasonlóan felkavaró megállapítással szembesített. Hanem afféle reménytelen humán értelmiségiként leginkább azon a tényen döbbentem meg, hogy ama száz emberből minimum harminc analfabéta lenne – tekintve, hogy szerte a világon még mindig egymilliárd írástudatlan felnőtt él, akiknek a kétharmada nő. (E szerencsétlen sorsú asszonyok jelentős része nyilván az úgynevezett fejlődő országokban lakik, az ottani hagyományos társadalmi szerepbe rekesztve.)
Tekintettel e riasztóan magas számra az UNESCO minden évben szeptember 8-án, az írni-olvasni tudás világnapján díjjal jutalmazza azokat, akik úgymond a legleleményesebben és legösztönzőbben küzdenek az írástudatlanság ellen. Az ügy csakugyan megér egy világnapot – bár jelenleg már annyi mindennek szenteltek hivatalos világnapot vagy nemzetközi akciónapot, hogy képtelenség valamennyit fejben tartani. (Két személyes kedvencem az alvás világnapja, amikor ünneplés helyett nyilván egész nap ágyban kell maradni, párnák közt, lehunyt pillákkal, illetve a planetáris tudat világnapja, amely elnevezés kissé fellengzősre sikeredett, s nem kellően Földhöz-ragadt…)
Ha olvasunk, megnyílik előttünk a világ – talán így összegezhetnénk a nyomtatott betűk hasznát, értelmét. Márai Sándor arra figyelmeztet: csak az ember olvas. S csakugyan: talán éppen ez különböztet meg minket az állatvilágtól. Divat a könyvek visszaszorulásáról jajveszékelni, egyenesen a Gutenberg-galaxis végét jövendölve, de azért hála Istennek (még) nem olyan rossz a helyzet. Ám a jövő miatt sem érdemes rettegnünk. Egy friss világhálós kutatás szerint igaz ugyan, hogy a már olvasni tudó kisiskolások naponta egy órát számítógépeznek és háromnegyed órát interneteznek, de negyven percet olvasással is töltenek. Háromnegyedüket pedig egy-egy könyvvel jutalmazzák a szüleik, és csak a maradék egyharmadukat azzal, hogy a tévé vagy a számítógép elé ülhetnek. Amúgy: az írástudatlanság elleni világnapon tavaly kétezer magyar fiatal olvasott fel kórusban egy szakaszt Márai Füveskönyv című remekművéből a diósgyőri focistadionban, megdöntve ezzel a kórusban felolvasás világcsúcsát: „Erővel olvasni… Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni…”
