Megmutatni a tiszta forrást

A szent olyan szó, amelynek különleges szerepe van az Isten és ember kapcsolatában. A Bibliában olvashatjuk: szentek legyetek, amint én is szent vagyok (1Pét 1,16). Ha jövőt akarunk, szentnek kell lennünk!” – mondta Seregély István nyugalmazott egri érsek május 14-én a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Központban (KPSZTI) megrendezett Katolikus Óvodák VII. Szakmai Konferenciáján. „Fel kell ismerni az életszentség helyes útját. Bár az ember földi élete során soha nem éri el ennek legmagasabb fokát, de nem szabad róla lemondani. A családban kezdődik a pedagógia, a kereszténység családközpontú” – mutatott rá az előadó. Az érsek elvetette az ideológiát, amely azt hirdette: a gyerek az államé. “Aki életet adott neki, az felelős a boldogságáért és az üdvösségéért. Ez fáradsággal és vergődéssel jár, „rámegy” a szülő egész élete. Nem lehet rábízni a gyerekre, ha majd megnő, eldönti, akar-e vallásos lenni. A pedagógus feladata pedig az, hogy a szülők mellett az óvodában, az iskolában alakítsa, formálja a rábízottakat Isten szándéka szerint. Ehhez az ima adja az erőt” – biztatott Seregély István. „A katolikus intézmények azon fáradoznak, hogy Krisztus tanítványává neveljenek. Az örök értékeket – igazság, szépség, jóság – mutatják meg a rábízottaknak. A nevelésben az irodalom különleges lehetőségeket nyújt. Ezt ismerte fel Benedek Elek, ezért szorgalmazta a magyar gyermekirodalom megteremtését, majd kortársaival, Gárdonyi Gézával, Móra Ferenccel, Benedek Marcellal és sok más ismert magyar íróval azon fáradoztak, hogy esztétikai, tiszta forrású, nemzeti szellemű irodalmat hozzanak létre. Az 1950-es években – amikor a legnagyobb tragédiákat éltük át – születtek a legcsodálatosabb gyermekművek” – mondta Soós Sándorné dr. Veres Rózsa irodalomtörténész, főiskolai tanár. Az előadó felhívta a figyelmet azokra a gyermekversekre, amelyeket Weöres Sándor Kodály Zoltán dallamaira írt, mert ezekben a magyar nyelv ritmikája és a zene összhangban van. A szépirodalom bemutatja az alapvető értékeket, és felelősségre nevel. Veres Rózsa megemlítette Lázár Ervint, aki tündérmeséiben felülírta a fogat fogért elvet, nála a rossznak sem kell elpusztulnia, mert mindent jóvátehet. Kiemelte még Fésűs Éva és Áprily Lajos meséit, amelyekben a jóság és szeretet ezer arca ragyog fel. Maczkó Mária népdalénekes elmesélte boldog gyerekkorát, ahol szülei szeretetében nevelkedett, és már a bölcsőben körülvette az a dallamvilág, mely egész életét meghatározza. „Gyönyörűen énekeltek a nagyszüleim. Szerencsés ember vagyok, mert beleszülettem a hagyományba, az idős emberektől eltanultam az énektechnikát és a dallamkincset. Már gyerekkoromban tudtam, hogy Isten szeret, minden reggel és este imádkoztunk. Szüleimnek köszönhetem, hogy katolikus gimnáziumba járhattam, ami meghatározta az életemet” – mondta a művésznő. Maczkó Mária biztatta a pedagógusokat, énekeljenek, imádkozzanak minél többször a tanítványaikkal, hiszen a kisgyermek mindent megtanul, ezért fontos, hogy mit lát, hall maga körül.