Megkóstoltuk a Balatont

Ám ennek a mostani, 2018-as, elsősorban és bevallott elfogultsággal a Balaton északi partjához kötődő gasztronómiai könyvnek vannak még további rokonai is: az első Bertha Bulcsu hasonlóan szerelmetes, itt-ott szerény, balatoni remetesége idején kotyvasztott étkeket felvonultató krónikája, a Balatoni évtizedek, illetve Tóth Gábor Ákos négykötetes, vállaltan „főzőcskés” jelenetekkel gazdagított, a Balaton-felvidéken játszódó családi­regény-sorozata, az Édesvízi mediterrán.
Ezek a műfaji előzmények természetesen egy fikarcnyit sem vonnak le Kalas Györgyi könyvének eredetiségéből. Olyannyira nem, hogy minden, a Balatonra készülő kulináris turista poggyászába jó szívvel ajánlhatjuk. Nem egyszerűen pompás tájjellegű ételekkel, halételekkel, hagyományos és kalóriaszegényebb édességekkel találkozhatunk itt, továbbá híres vendéglátó famíliákkal, hanem a sokat szidott balatoni büfék világával is, amelyeket a közvélemény az indokoltnál bizony sokkal többször ítél vendégcsalónak, mintsem vendégcsalogatónak.
Kedvcsinálóként olvassunk bele a szerző rendkívül rokonszenves, az asztal örömein messze túlmutató önvallomásába: „Ez a könyv nem étteremkalauz, nem különféle fogásokat és ízeket szeretnék elemezni vagy helyeket ajánlani és pontozni, hiszen kalauz van már szerencsére éppen elég, a fővárosról is, meg a Balatonról is, éttermek és büfék pedig minden évben nyílnak újak, és zárnak is be. De ez is csak annak bizonyítéka, hogy a Balaton nagyon is életben van. Ez a könyv sokkal inkább egy szubjektív beszámoló arról, hogyan is zajlott a gasztronómiai átalakulás a Balatonnál az elmúlt tíz évben. A balatoni étkezés- és büfékultúra kapcsán vannak ugyan megkerülhetetlen dolgok, mint a lángos, a hekk és a főtt kukorica, de azért nem kell elmenekülni, nem csak erről szólnak a következő oldalak.”
A rokonszenvesen kis fejezetekre bontott, tehát „strandkönyvnek” ugyancsak kiválóan alkalmas kulináris kalandozáson ki-ki találkozhat régi kedvenceivel. Jómagam – többek között – a 71-es út mentén található csopaki Vígmolnár csárdával, a balatonfüredi Bergmann cukrászdával, vagy éppen a zánkai Neked főztemmel, amelynek kedves neve már az ízek kóstolgatása előtt is belopja magát az éhes emberek szívébe.
Kalas Györgyi színes, papírforgó változatosságú könyve a vendéglátóhelyek közti barangolásnál többet is kínál: nyaralás- és általában kikapcsolódás-módszertant és -etikát, gyakorta bizony jogos kritikai kitérőkkel, amelyek nem elfogult, hanem okos és gyógyító szándékú Balaton-szeretetéről tanúskodnak. A harapni valóan csábító címlapot Németh Károly tervezte, a szöveggel harmonizáló illusztrációk pedig Vass Ákosné Török Szonja munkái.
Hasznos és témamélyítő végül az is, hogy a Jegyzetekben a szerző gazdag bibliográfiát kínál, nem csupán a témát érintő saját publikációiból, de a „balatonológia” más jeles szakértőinek tollából származó, élvezetes és hasznos, a kötődéseket megerősítő írásokból. Ezek után bízvást remélhetjük, hogy ez a könyv 2018 nyarának egyik sokat forgatott, akár vízfoltossá, lángosnyomokkal ékessé szeretett kedvence, gyakori úti olvasmánya lesz!
(Kalas Györgyi: Magyar tengeri gasztrokönyv – Balatoni történetek, helyek, ételek. Budapest, Jaffa Kiadó, 2018)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..