Fotó: Lambert Attila
Szűz Mária, az Egyház anyja ünnepén, június 10-én az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye a máriaremetei kegytemplom kertjében tartotta meg hagyományos majálisát. Erdő Péter bíboros, prímás ezen a találkozón hirdette meg a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus harmadik előkészületi évét, melynek középpontjában a misszió áll. Az utolsó felkészülési időszak mottója: „Az Eucharisztia forrás a világ életéért.”
Ebben az évben a karizmák ünnepén rendezték meg az egyházmegyei ministránstalálkozót is. A templomkertben plébániák, lelkiségi mozgalmak és közösségek várták az érdeklődőket. Az Elküldve élményprogram pedig a családokat hívta együttlétre. A Nyolc Boldogság közösség vezetésével lezajlott szentségimádás után Erdő Péter bíboros tartott katekézist. Ezen a misszióról, az eucharisztikus kongresszus következő felkészülési évének átfogó témájáról beszélt.
Amint a főpásztor kifejtette, „az egyéni és közösségi eucharisztikus megújulás és elmélyülés szükségképpen összefügg a misszióval”. Maga Krisztus küldi a tanítványait, hogy minden népnek hirdessék az örömhírt: Krisztus feltámadt, és emberségünket bekapcsolta a Szentháromság életközösségébe.
A missziónak az a célja, hogy az embereket megtérésre hívjuk. A II. vatikáni zsinatnak a vallásszabadságról szóló nyilatkozata szerint az embereket semmilyen világnézet vagy vallás elfogadására nem szabad kényszeríteni külső hatalommal. Ám létezik hit dolgában igazság, és ezt az igazságot az embernek személyi méltóságánál fogva szabadon kell elfogadnia. A misszió kezdetén mindig a tanúságtétel áll, melynek során fel kell tárnunk, hogy „honnan merítjük az erőt, miben hiszünk, és kinek a tanítványai vagyunk”. Hitünk nem puszta életérzés, és a misszió sem „puszta jelenlét”. Hitünk megvallása után azokat, akik érdeklődnek és nyitottak, meg kell hívni a hitre és a keresztségre.
„A missziós küldetést az egész Egyház kapta” – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros. Misszióra nem csak távoli földrészeken van szükség, és nem csak különleges szakemberek végezhetik ezt a szolgálatot. „A misszió alanya, végzője az apostoli kor után a helyi egyházi közösség, mai szóval az egyházmegye volt.” A főpásztor ezután felidézte dél-koreai útját. A másfél milliós Szöuli Egyházmegyében évente 17 ezer felnőttet keresztelnek meg. „Jóval több felnőttet, mint gyermeket. Ennek pedig nem az az oka, hogy a gyermekek keresztelését halogatják, hanem az, hogy az egyházmegye olyan, amilyennek lennie kell: igazi missziós közösség.”
A plébánia eredeténél fogva missziós jellegű szervezet. Célja, hogy meghívja az embereket a hitre és a keresztségre; hogy eucharisztikus közösséggé szervezze őket. Az idei lelkipásztori program döntő része is erről szól: a plébániáról mint missziós közösségről. Erdő Péter bíboros felhívta a figyelmet az Újraépítve című könyvre, amely sok támpontot ad ehhez a missziós megújuláshoz.
A katekézis után Kuzmányi István, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztője tett föl kérdéseket a főpásztornak. Ezekre válaszolva Erdő Péter bíboros elmondta, hogy Szűz Máriának az Egyház születésében is fontos szerepe volt, s ebből adódóan az Egyház újjászületését is segíti. A fent említett misszió elsősorban küldetést jelent – másokhoz. Aki önmagával van elfoglalva, annak szíve megtelik félelemmel, ám aki képes másokra figyelni, annak félelmei feloldódnak. Fontos, hogy a plébánia hívei valódi közösségként működjenek, kialakítva olyan csoportokat, amelyek meg tudják szólítani a különféle élethelyzetben élőket: a családosokat, a kisgyermekes szülőket, az időseket. A plébánia életéhez szervesen hozzátartozik a szentségi pasztoráció, melynek középpontjában az Eucharisztia áll. Az eucharisztikus kongresszusok hagyománya, hogy megmutassuk hitünket az egész világnak. Így lesz ez a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson is, ahol szeptember 12-én szeretetvendégségre hívják a rászoruló embereket – fejezte be Erdő Péter bíboros a válaszadást.
Délután a máriaremetei kegytemplom szabadtéri oltáránál Erdő Péter bíboros szentmisét mutatott be, az egyházmegye papságával. Szentbeszédét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.
*
Krisztusban Kedves Testvérek!
Pünkösd másnapja van. Ferenc pápa döntése nyomán a mai napon ünnepeljük Szűz Máriát mint az Egyház Anyját. Ezt a címet az első keresztény évezredben nem alkalmazták Máriára. Még a II. vatikáni zsinat sem foglalta hivatalos határozatba. Csupán a zsinat ideje alatt Szent VI. Pál pápa volt az, aki megadta ezt a megtisztelő címet Máriának, és elhelyeztette a Szent Péter-bazilikában Máriának mint az Egyház édesanyjának képét. Milyen jelekből tudjuk, hogy Máriát ebben a minőségében ábrázolják? Hiszen a keresztény művészetben ennek addig nem volt különleges hagyománya. A feliratból értesülünk róla, amely felér egy hitvallással: Mater ecclesiae.
Az Újszövetségben, különösen a Jelenések könyvében találkozunk a Napbaöltözött Asszony képével, aki elsősorban magát az Egyházat mint Krisztus jegyesét jelenti. De már az Ószövetségben olvashatunk Sion leányáról, aki a választott nép szimbóluma, hiszen az Úr úgy tekintett népére, mint jegyesére. Szent Ambrus az első, aki Máriát mint az Egyház képét és mintáját nevezi meg. Szent Ágoston viszont azt hangsúlyozza, hogy Szűz Mária is tagja az Egyháznak. Már az egyházatyák észrevették a párhuzamot Szűz Mária és az Egyház anyasága között. Mária ugyanis Krisztus édesanyja, az Egyház pedig Krisztus teste és a keresztség révén szülőanyja Krisztus teste tagjainak, a megkeresztelt embereknek.
A II. vatikáni zsinat tanítása szerint Mária tagja az Egyháznak, de egyben szimbóluma, ősmintája is. Kölcsönhatás áll fenn Szűz Mária és az Egyház között. Hiszen az angyali üdvözlet pillanatában, amikor Mária igent mond a megváltás művére, amely Krisztusban érkezik el, úgy jelenik meg, mint az első és abban a pillanatban az egyetlen hívő. Amikor pedig Krisztus a kereszten a szeretett tanítványt édesanyjára bízza ezekkel a szavakkal: „Íme, a te anyád”, akkor János személyében mintegy az egész Egyházat bízza édesanyjára.
Pünkösdkor viszont az emeleti teremben a tanítványok együtt imádkoznak Máriával, Jézus anyjával. Itt tehát Mária mint az Egyház tagja jelenik meg.
Bensőséges összefüggés van pünkösd ünnepe és Máriának, az Egyház édesanyjának ünnepe között. A Szűz Anya ugyanis a Szentlélekben él és munkálkodik. Szűz Mária éppen tevékenységében követendő mintája az Egyháznak és az Egyház tagjainak. Szűz Mária is részesült a felkenésben. Erre vonatkozik a Biblia titokzatos kijelentése, hogy a Magasságbeli ereje megárnyékozta őt. Mária fölkenése, messiási anyasága a Szentlélek műve benne, aki elhalmozta őt minden ajándékával. Mária az üdvösség történetének csodálatos folyamatában a Szentlélek alkotása. De a Szentlélek alkotja az Egyházat is. Maga az Egyház is a Szentlélek emlékezete, leszállása és kiáradása.
Pünkösd napján leszállt az apostolokra a Szentlélek. Ekkor léptek ki a világba, a Jeruzsálembe zarándokló hívek elé. Ekkor kezdték bátran hirdetni Krisztust. És megtörtént a csoda, a nyelvek csodája. A legkülönbözőbb országokból érkező zarándokok mindnyájan megértették az örömhír hirdetését. Az Egyház ma is minden nyelven szól a Szentlélek segítségével. Szól magyarul is. Szól a XXI. század emberének megváltozott közlési módjain is. Tud beszélni a közösségi médiákon keresztül. Megtalálja az utat a távol állók szívéhez is. Nekünk pedig, keresztényeknek a keresztség és a bérmálás erejében különösen is megadja, hogy megtaláljuk a tanúságtétel módját minden időben. Működjünk hát együtt a Szentlélekkel, kérjük segítségét, hogy megújuljanak közösségeink, hogy mi magunk is kivegyük a részünket a misszióból és a megújulás művéből. Így készüljünk az eucharisztikus kongresszusra, így munkáljuk tovább Egyházunk küldetését és életét, népünk lelki megújulását és megmaradását.
Boldogságos Szűz Mária, az Egyház Anyja, könyörögj értünk! Ámen.
