Fotó: Elmer István
Jávor Béla gazda – ahogyan barátai nevezik az ügyvéd-írót – minden évben végigjárja a szívéhez nőtt szőlősorokat a Csobánc ölében. Emlékezik nagyapjára, aki, miután hazaért sokévi front és hadifogság után, alig jártányi erejével arra kérte feleségét, vigyék ki a szőlőbe, hogy elmondhassa minden sarkán a fohászt.
Január 22. – Szent Vince napja. Az első századok spanyol vértanúja, Valerius zaragozai püspök diakónusa Diocletianus császár keresztényüldözése idején, 304. január 22-én szenvedett mártírhalált főpásztorával együtt. Kezdetben a takácsok védőszentje volt, öltözékét – ereklyeként – Tours-i Szent Márton köpenyéhez hasonló tisztelet övezte Franciaországban. Nálunk Szent Vince alakja elsőként a koronázási paláston tűnik fel.
Nevének népies etimológiája alapján vált a szőlősgazdák védőszentjévé. A Vince a francia nyelvben ugyanis száz bor jelentéssel bír. Nálunk újabban elevenítették fel a szent kultuszát, összekötve a télből már tavaszra tekintő gazdalélek kérésével: adjon az Isten jó minőségű, bőséges termést az évben. S az ilyenkor vágott szőlővesszők vízbe téve rügyet hajtanak, s ezek állapotából következtetni lehet a várható termésre.
Jávor gazda és baráti társasága, Szabó úr, a vincellér kíséretében ezért – a lélekkel meghintett földi jóért – mondott imát idén is Szent Vince napján.
