Meg nem hajló szálfa
Fotó: Németh Péter

 

Az eseményen jelen volt Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Németh László püspöki helynök, Bognár István püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa, Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola rektora, Schmatovich János kanonok, teológiai tanár, valamint Kiss Tamás, a Győri Egyházmegyei Kincstár és Könyv­tár igazgatója.
A rendezvény filmvetítéssel kezdődött, amelyen szemtanúk számoltak be Apor Vilmos püspök utolsó napjairól és vértanúságáról. Ezt követően Cseh Sándor, a Szent László Látogatóközpont igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Emlékeztetett arra, hogy idén is éppen ugyanazokra a napokra esik a szent három nap és húsvét ünnepe, mint Apor Vilmos vértanúságának idején, 1945-ben. Az elmúlt hetvenhárom év során csak egyszer volt ilyen naptári egyezés: 1956-ban.
A köszöntő után Ligeti Imréné emlékezett vissza 1945 nagyhetének eseményeire, amelyeket huszonkét évesen, édesapjával és unokahúgával élt át a Püspökvár pincéjében. 1945 tavaszára Győr a folyamatos bombázások miatt romokban hevert. Ebben az időszakban Apor Vilmos nem pihent, őrizte, óvta, erősítette híveit és a papságot. Amint a légiriadó véget ért, a püspök azonnal a romok között termett, és segített a túlélők felkutatásában, illetve a haldoklók lelki megerősítésében. „Keresztelt és temetett egyfolytában” – mondta el Ligeti Imréné. Felidézte 1945 nagyszerdáját, amikor találatot kapott a székesegyház tornya.
A hirtelen keletkezett tűzben az építmény összeroskadt, a tetőszerkezet pedig súlyosan megrongálódott. Ligeti Imréné látta, amint Apor Vilmos zokogva borult egy heverőre: a jelenet megrendítette, mivel addig még soha nem látták sírni a püspököt.
A háború idején a Püspökvárban két pincerendszert alakítottak át óvóhellyé, ezeket egy titkos nyílás kötötte össze, amelyet egy nagyméretű szentkép takart el. A szovjet katonák már nagycsütörtökön felfedezték az óvóhelyet, s az itt menedékre találók szeme láttára vittek el egy légoltalmis fiatalembert. Apor Vilmos hiába tett ígéretet arra, hogy innen többet senkit el nem visznek, másnap újra eljöttek a katonák, és fosztogatni kezdték az élelmiszerkészletet, illetve eltulajdonították a menedékkérők óráit. Ekkor vették észre, hogy számos fiatal nő is tartózkodik az óvóhelyen.
Éppen a nagypénteki szertartáshoz készülődtek, amikor újra megjelentek a katonák, hogy konyhai kisegítő szolgálatra nőket vigyenek magukkal. A felkérésre biztatására főként férfiak és idős hölgyek jelentkeztek, amit a katonák kifogásoltak. Rövid vitát követően a püspök egy erőteljes mozdulattal megragadta az egyik katonát, és a német „Hi­na­us”! (Kifelé!) felszólítással kituszkolta a pincéből. Ekkor dördültek el a lövések. Ligeti Imréné csak annyit látott, hogy Apor Vilmos egy lassú mozdulattal megmarkolta mellkeresztjét, levette pileo­lusát, majd titkára karjaiba roskadt. Egy Gyuláról menekült orvos elsősegélyben részesítette. Egy férfi eközben elrántotta a titkos nyílás elől a szentképet, hogy a nők menekülni tudjanak. Néhány óra várakozás után megérkezett Apor Gizella, a püspök nővére, aki arra kérte a menedékkérőket, hogy imádkozzanak a főpásztorért, mert nagyon súlyos a sérülése.
A visszaemlékezés után Szabó Ferenc jezsuita szerzetes tartott előadást Apor Vilmos szociális tevékenységéről. XVI. Benedek pápa Deus caritas est kezdetű körlevelét idézve kifejtette, hogy az Egyház lényegéhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a karitász. „Körlevelében Benedek pápa a karitászt magas fokon gyakorló szenteket is felsorolja – hangsúlyozta Szabó Ferenc. – Én ezt a listát kiegészíteném Apor Vilmos nevével.” A szerzetes azt is elmondta, hogy szociális tevékenysége terén Apor Vilmos Prohászka Ottokár püspököt tekintette mesterének, ezt hu­szon­öt éven át tartó gyulai plébánosi szolgálata idején mondott beszédei is alátámasztják. Apor Vilmos győri püspöki kinevezését követően is folytatta, amit Gyulán elkezdett, s a gyakorlatban is megvalósította azt, amit XIII. Leó pápa javasolt Rerum no­varum, valamint XI. Piusz Quadragesimo anno kezdetű körlevelében. Támogatta az egyesületeket, különösképpen is a KALOT-ot, amely a parasztság fölemelkedését szolgálta, valamint szorgalmazta az egyházi földreformot. A megemlékezést közös imádság zárta a vértanúság helyszínén.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..