Akár egy balatoni nyaralás esőnapprogramjaként, akár egy verőfényes nyári nap élményeinek megkoronázásaként. A hajdan komoly történelmi jelentőségű Zalavár település Keszthely közelében található. Kocel fejedelem uralkodása idején (meghalt 876-ban!)
Cirill és Metód szerzetesek is megfordultak itt, emléküket a szigeten több minden őrzi. A római castrum helyén épült Mosaburg, azaz Mocsárvár 900-ban került magyar fennhatóság alá, azóta viseli a Zalavár nevet. Történelmünk (s egyben a világtörténelem) számos korszakáról, rétegéről tanúskodnak itt bazilika és Karoling-kori palota romjai, továbbá Szent István-emlékmű és -emlékkápolna, amely méltó módon tiszteleg nagy királyunk előtt.
A legnépszerűbb, generációk kedvencének számító pont azonban a szigeten a varázslatos Kis-Balaton Ház, amely egyszerre kínál változatos élményeket a vízügyi témák iránt érdeklődőknek és az állatvilág barátainak. A jelenkori technika és a téma iránti szeretet csodákra képes. Megismerhetjük itt szárazföldi és vízi élőlények sokaságát, diorámán láthatjuk ennek a páratlan szépségű, még vadon megőrzött vízi világnak a mélyét, s megismerhetjük az egykori pákászok jellegzetes tárgyait, varsákat, ladikokat. Szkok Iván festőművész hangulatos falfestményei pedig felkészítenek bennünket a fő attrakcióra, a Fekete István-emlékszobára, amelynek központi témája természetesen a Tüskevár című halhatatlan regény helyszíneit felidéző látványegyüttes. A középpontban nagyon ötletesen Matula nevezetes gunyhójával, ezzel a kis nádkalyibával, amelyet megpillantva szinte érezzük Gergő bácsi pipájának füstjét, és halljuk két ifjú vendége, Ladó Gyula Lajos (alias Tutajos) és barátja, Pondoray Béla (alias Bütyök) kamaszhangját. Az időutazás élményét fokozza – legalábbis a hozzám hasonlóan korosabb látogatók számára – hogy a kis nádkuckóban folyamatosan peregnek a Tüskevár első, felejthetetlen fekete-fehér tévésorozat-változatának epizódjai, stílusosan egy ősrégi Tisza készülék képernyőjén. Aki belenéz valamelyik részletbe, annak nyilván eszébe jutnak Tutajos nagybátyjának, István bácsinak a szavai Zalavárról: „Vár volt állítólag valamikor, de akkor még sziget is volt. Akkor még odáig ért a Balaton, de a patakok telehordták iszappal a nagy öblöt, és most már sekély a víz, és nádas az egész. Annyi bizonyos, hogy Tüskevár nemigen lehetett ellenség kezén, mert aki egyszer beletévedt ebbe az irdatlan nádasba, hát az örült, ha a bőrét kihozta belőle…” A kiállítás ezen, talán legközkedveltebb állomásának élménye még kint, a szabad ég alatt is megerősíthető. Egyrészt azzal, hogy a közelben ellátogatunk a mára horgászparadicsommá szelídült Kis-Balatonhoz, másrészt pedig azzal, ha vagy kipróbáljuk, vagy csak megnézegetjük a regény címére emlékeztető, sövényből font labirintust, ezt a mai Tüskevárat, amelynek folyosóin a gyerekek csak felnőttkísérettel barangolhatnak.
A térben-időben, távolabbi vagy közelebbi gyerekkorban kószálás az idelátogató nagyszülők, szülők és gyerekek közös zalavári ajándéka lehet, a nyár hátralévő részében éppúgy, mint az ősz folyamán.
