Máter Gabriella vértanú emlékezete

Hajdú Erzsébet, Máter Gabriella Szent Orsolya-rendi szerzetesnő is azok közé a tanúságtevő vértanúk közé tartozik, akik a vallásuk gyakorlása miatt szenvedtek üldözést.

Április 20-án lesz ötven éve annak, hogy a nagyváradi börtön kietlen falai között életét feláldozta és véglegesen odaadta az őt meghívó isteni vőlegényének, Krisztusnak.

Ráillenek Vianney Szent János imájának sorai:

„Jézusom, neked szentelem szívemet, zárd a tiédbe. Szívedben akarok lakni, szíveddel akarok szeretni, szívedben akarok élni. Szívedből akarom meríteni az igazi szeretetet, amely felemészti szívemet: benne erőt, világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. Jézusom, szívem a te szíved szeretetének oltára legyen, oltár, amelyen magamat neked áldozom. Szemem mindenkor szent sebeidre tekintsen, elmém mindig irgalmadra gondoljon. Ámen.”

A haláláról szóló értesítés kézhezvétele után a nagyváradi Orsolya-rend tartományfőnöknője, Rozs Margit anya ezeket írta: „Gabriella halála megviselt, főként a körülmények miatt. Szeptember óta itt volt Váradon, és nem tudtunk róla. Csodálatos Gondviselés! – Jó szülei kapták a hivatalos értesítést haláláról, hogy április 20-án meghalt itt. Mamája megírta nekem. Képzelheted fájdalmunkat és tehetetlenségünket. Egyedül indultam el megkeresni a sírját, tétettem egyelőre egy fakeresztet, míg sikerül szüleinek áthozni hozzánk. Nem tudom leírni azt a feszült fájdalmat, amit ezekben a percekben éreztem. Megtudtam, hogy rákos volt az egész hasüregben minden. (…) Ha kérdezték tőle, van-e valami kívánsága, mindig mindenre az volt a válasza: »A jó Isten így akarja, legyen úgy, ahogy ő akarja.« (…) Nem mindennapi lélek volt. Szentül viselte és élte át az egyedüllétét a nehéz napokban és órákban. Az áldozat ezzel teljes volt: Hiszem, hogy ismét van egy kis szentünk, és mi mégis fájó sebet viselünk. (…) Úgy vártam december 16-át, már jött volna haza… csak ide vágyott… Váradra került. Olyan közel régi otthonához, hogy az orsolyiták templomának régi, ismert harangját odahallotta a börtönbe, ahol tizennyolc hónapot szenvedett kizárólag Isten ügyéért. Ez volt a mindennapi üzenet, amit a tabernákulum (oltárszekrény) lakója, Jézus küldött neki. Ezt nem tudták megakadályozni. Mater Gabriella megértette, hogy Valaki várja, Valaki hívja.”

Ennél szebb jellemzést nem lehetne írni róla.

Néhány életrajzi adat: Hajdú Erzsébet Csíkmadarason született 1915. január 8-án. Édesapja vasutas volt, kocsirendező, egyik bátyja ferencrendi szerzetes. A nagyváradi Orsolya-rend gimnáziumában végezte el tanulmányait, itt is érettségizett. Tizennyolc évesen felvételét kérte a rendbe. Noviciátusát Egerben teljesítette. 1934. február 2-án vehette fel először a szerzetesi ruhát, s ekkor kapta a Gabriella nevet. Nem sokkal később áthelyezték a franciaországi Beaugencyba, hogy elsajátítsa a francia nyelvet. 1936. április 4-én itt tette le ideiglenes fogadalmát. Hazajövetele után egyetemi tanulmányokat folytatott Kolozsváron, földrajz–történelem szakos tanári vizsgáját azonban már Budapesten tette le. 1939. április 9-én Nagyváradon tett örökfogadalmat. Egyik rendtársa azt mondta róla: „Mater Gabriella csupa szív, megjelenése nagy hatással van rám.”

A háborús idők alatt a fiatal nővéreket elmenekítették az orsolyiták győri rendházába, majd Mater Gabriella visszakerült Nagyváradra, ahol az államosításig tanított. A szerzetesrendek feloszlatása után hazament a szülői házba, Marosvásárhelyre. Hitoktatással foglalkozott, illetve francia és történelem magánórákkal és festészet tanításával kereste meg a mindennapi megélhetéséhez valókat. 1961. április 9-én itt, Váradon ünnepelte szerzetesi fogadalmának huszonötödik évfordulóját, ezüstjubileumát. Ez év december 1-jén letartóztatták és elítélték. Többször operált, beteg szervezete nem bírta a mostoha körülményeket, 1963. április 20-án meghalt. A rabok temetőjében hantolták el. Néhány év múlva a rendtársak exhumáltatták, és az akkor még meglévő olaszi temető nővérparcellájában temették el. Az ott folyó építkezések és területrendezések miatt azonban sírjának helye ma már sajnos ismeretlen, bár az egykori nővérparcella keresztjei ott állnak az azóta épült görögkatolikus templom udvarán.

A Szent Orsolya-rend magyar tartománya elindította a boldoggáavatási folyamatot.

Kérjük mindazokat, akik ismerték Mater Gabriellát, esetleg tanárnőjük, nevelőjük volt, kegyelettel emlékezzenek rá, és imádkozzanak boldoggá avatásáért.

a szerző általános helynök,

Nagyvárad