A kórház 1883-ban levelet kapott Hawaii királyától, azzal a kéréssel, hogy segítsenek a szigeteken élő leprások ellátásában. A király korábban már ötven egyesült államokbeli, illetve kanadai intézményt keresett meg ez ügyben, de mindenhol elutasították. Marianne nővér vállalkozott a feladatra, és hat nővértársával együtt 1883 novemberében megérkezett a Hawaii harmadik legnagyobb szigetén, Oahun működő kórházba. Idehozták kivizsgálásra és megfigyelésre azokat a betegeket, akiknél felmerült a lepra gyanúja. Aki valóban beteg volt, azt továbbküldték a Molokai-szigeten működő elzárt telepre, ahol akkoriban szolgált Damien de Veuster atya.
1887-ben a kormány szigorúbb rendeletet hozott a leprás betegek társadalomtól való elkülönítéséről. Oahun korábban nem voltak teljes karantén alatt, de a rendelet életbe lépésével át kellett költözniük Molokaira. Marianne nővér is velük ment. Ez a döntés egyet jelentett azzal, hogy többé ő sem hagyhatja el a szigetet, ahol Damien atya a férfiak, ő pedig a nők számára létrehozott intézményt és telepet irányította. Marianne nővér megváltoztatta az életet Molokain: szigorúbb napirendet és szabályokat írt elő, ugyanakkor büszkeséget adott a leprás betegeknek, és vidámságot hozott életükbe. Külön gondot fordított például arra, hogy a nők szép ruhákat viselhessenek. Ő maga nem kapta el a betegséget. Nyolcvanéves korában halt meg.
