Amikor a németek elfoglalták Ausztriát, Maria Restituta nővér nyíltan felszólalt a náci ideológia ellen. A kórház újonnan épült szárnyában minden helyiségbe feszületet akasztott ki. A nácizmus mint pszeudovallás nem tűrt meg más hitet. A keresztény közösségeket igyekeztek felszámolni, hiszen azok az ellenállás helyszínei lehettek. A közintézményekben pedig nem tűrték meg a vallásos jelképeket. Maria Restituta nővért is utasították, hogy vegye le a feszületeket a kórtermek faláról. Ő megtagadta ezt. A nácik ezután a kórház vezetőit keresték fel, hogy bocsássák el a nővért. Ám ők sem engedelmeskedtek, és kijelentették, nem tudják nélkülözni Maria Restitutát.
Végül egy a németeket támogató orvos feljelentése nyomán tartóztatták le, aki azt állította: a nővér egy gúnyolódó verset írt Hitlerről. 1942 hamvazószerdáján hurcolták el a kórházból. Az ellenséggel való szövetkezés és hazaárulás vádjával guillotine általi halálra ítélték. Felajánlották neki, hogy szabadon távozhat, ha kilép a rendből, ám ő visszautasította ezt. Kegyelmi kérelme eljutott egészen Martin Bormann birodalmi miniszterig, aki úgy határozott, Maria Restituta kivégzése „hatásos elrettentés” lesz azok számára, akik az ellenállást fontolgatják.
A nővér a börtönben is igyekezett teljesíteni hivatását, és ápolta rabtársait. Negyvennyolc éves volt, amikor végrehajtották az ítéletet Bécsben, 1943. március 30-án.
II. János Pál pápa avatta őt boldoggá 1998-ban.
