Fotó: Bókay László
Tavaszi ülése után a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) arra buzdította a híveket, hogy idén októberben minél többen imádkozzanak együtt a Szűzanyához a fatimai magyar kálváriánál országunkért, illetve a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sikeréért. A készület jegyében október 25. és 29. között nemzeti zarándoklatot szervezett a portugáliai Fatimába a Misszió Tours Utazási Iroda. Mintegy százhatvan honfitársunk járta be ezekben a napokban a helyszíneket, ahol három pásztorgyereknek 1917-ben megjelent a Szűzanya. A zarándokok szentmiséken vettek részt, szeretteikért, nemzetünkért és a kongresszus sikeréért imádkoztak. A zarándoklat lelkivezetője Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök volt, aki október 28-án a jelenések kápolnájánál szentmise keretében ünnepélyesen felajánlotta a Szűzanyának a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust.
Három írástudatlan fatimai pásztorgyereknek jelent meg a Szűzanya ezen a helyen. Üzenetet adott át nekik, amely az egész emberiségnek szólt. Engesztelésre és megtérésre kérte rajtuk keresztül a világot. Mária hat alkalommal látogatta meg a gyerekeket 1917 májusa és októbere között. A Mária-jelenéseket három angyali jelenés előzte meg 1916-ban, majd szintén több angyali jelenés követte.
Sokan nem hittek a kis látnokoknak, erőszakkal akarták beismertetni velük, hogy hazudtak. A három gyermek, Lúcia (Lúcia Santos) és unokatestvérei, Jácinta (Jacinta Marto), valamint Ferenc (Francisco Marto) azonban előre megjövendölték az úgynevezett napcsodát, amelynek mintegy hetvenezer ember volt szemtanúja Fatimában és környékén: a nap a szivárvány különböző színeiben tündökölt, zuhant és emelkedett. Mindezt olyanok is látták, akik nem az égi jelre vártak, hanem a földeken dolgoztak vagy hitetlen résztvevői voltak a csodavárásnak. Az Egyház végül elfogadta, hogy természetfölötti, isteni jel volt a napcsoda, s hogy az emberiséghez Isten szólt a Szent Szűz közvetítésével. A gyermekek elbeszélése alapján elkészítették a látomásban megjelent Mária szobrát, amely ma a jelenések helyszínén álló szentélyben, a jelenések kápolnájában áll. A magyar zarándokok Palánki Ferenc püspök vezetésével itt ajánlották fel a Szűzanyának a 2020-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust (NEK).
A látnokok elmondása alapján készült szobrot kezdetben lisszaboni, majd spanyolországi egyházközségekbe vitték el. Feltűnően sok megtérés történt a jelenlé-
tében, így hát elkészítették a mását, hogy az egyik alkotás a szentélyben maradjon, a másik pedig a világot járhassa. E szobor csak 1947 és 1957 között kilencszer utazta körbe a Földet, és 300 millió ember imádkozhatott előtte. Szocialista országba annak idején természetesen nem juthatott el, ám a rendszerváltozás után Fatima püspöke fölkereste a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia akkori elnökét, Seregély István egri érseket, és elé tárta, hogy szívesen venné, ha a fatimai vándor kegyszobor hazánkba látogathatna. Az érsek örömmel fogadta a szobor magyarországi látogatásának gondolatát. Június 10. Portugália nemzeti ünnepe, s hosszú évek óta a gyermek zarándokok napja Fatimában. Így született meg az elképzelés Seregély István érsekben és a fatimai püspök mellett szolgálatot teljesítő Kondor Lajos magyar származású verbita szerzetesben, aki Jácinta és Ferenc, a két elhunyt pásztorgyermek szenttéavatási ügyének posztulátora volt, hogy magyar gyerekek zarándokoljanak Fatimába, és ők hozzák hazánkba a fatimai vándor kegyszobrot. 1994 júniusában végül a Malév különgépével 120 gyerek utazott a portugáliai kegyhelyre, s elhozta Magyarországra a fatimai Szűzanyát ábrázoló alkotást. Száz nap alatt száz templomba vitték el a kegyszobrot, hogy a hívek imádkozhassanak előtte, és Mária közbenjárását kérhessék.
2006-ban az MKPK imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek január 15-én, Árpád-házi Szent Margit ünnepén a margitszigeti szabadtéri oltárnál ünnepi szentmisével nyitotta meg a nemzeti imaévet. 2006 októberében pedig, Fatimában megismételve első szent királyunk felajánlását, Mária oltalmába ajánlotta országunkat.
Ilyen előzmények után indult most Fatimába a közel 160 zarándok, hogy Palánki Ferenc püspök vezetésével Mária oltalmát kérjék a jövőre esedékes kongresszusért. Végigjárták a Mindszenty József bíborosról elnevezett magyar keresztutat, szentmisét hallgattak a stációk végén lévő Szent István-kápolnánál, esténként rózsafüzért mondtak a jelenések kápolnájánál, keresztutat jártak. Volt olyan este, amikor az egyik tizedet magyarok mondhatták a több tízezres zarándoksereg előtt, és alkalom nyílt arra is, hogy a körmenetben a magyarok vigyék a vállukon a Szűzanya-szobrot.
Palánki Ferenc minden imádság elején hangsúlyozta: a 160 zarándok egész országunk képviseletében járul a Szűzanya lábához. A főpásztor úgy fogalmazott, csak Jézus Krisztusból meríthetünk kegyelmet, s ezt Mária jelenlétében tehetjük a leghatékonyabb módon. E gondolatot folytatva a hétfői szentmise szónokaként a püspök azt mondta: Mária nem csupán a méhébe fogadta be Isten Fiát, hanem a szívébe is. Az Ige pedig minden emberben meg akar testesülni, mindenkiben élni akar. Jézus köztünk maradt az Oltáriszentségben, munkálkodni akar bennünk, rajtunk keresztül pedig a világban. Csak rajtunk múlik, hogy mennyire fogadjuk őt a szívünkbe. Mária képes volt arra, hogy együttműködjön az isteni kegyelemmel. Vele kezdődött ez a folyamat, amely az Egyház testében folytatódik. Az Egyház pedig mi vagyunk. Éppen ezért kérnünk kell a Szűzanyát, segítsen nekünk, hogy mi is engedelmesek legyünk, mint ő volt hajdanán. Ne legyen akadálya bennünk a kegyelem áradásának, hatékonyan működhessen bennünk az isteni Ige. Mária az eucharisztikus asszony, aki Krisztusba öltözött, s példát ad nekünk, hogy mi is Krisztusba öltözzünk: fogadjuk az Urat az Eucharisztiában, s ezáltal engedjük be az életünkbe.
A homília után Palánki Ferenc püspök a koncelebráló papsággal együtt a szentélyben lévő Mária-szobor előtt térdelve mondta el az oltalmat kérő imát, amelyet Erdő Péter bíboros írt. A kápolna nyitott végében a világ minden tájáról érkezett emberek álltak, imádkoztak, kíváncsiskodtak. Valaki azt kérdezte: mi történik, milyen imát mondott a püspök? Magyarázni kezdtem a helyzetet, s amikor a NEK nevét kezdtem fordítani, az érdeklődő külföldi zarándok mosolyogva mondta: tudom, tudom, jövőre lesz Budapesten. Tervezem, hogy elmegyek rá… Maguk magyarok? – tette hozzá csodálkozva.
Ez a pillanat is megerősítette bennem azt a mindig különleges élményt jelentő felismerést, hogy milyen sokszínű, mégis mennyire egyetemes az Egyház. Bármelyik nyelven mondják is a misét, külföldön is mindig tudom, melyik résznél tart a liturgia,
s a világ valamennyi katolikus templomában mindenütt ugyanaz az olvasmány, ugyanaz az evangéliumi rész hangzik el az egyházi év adott napján. A fatimai Szűzanya is minden népet vendégségbe hív, minden nemzetet megbékélésre szólít. Fatimában ez már megvalósulni látszik. Amikor a magyar kálvárián jártunk, a világ minden tájáról, szinte valamennyi kontinensről érkező hívekkel találkoztunk. A nagy tömegben is a kölcsönös szeretet, az egymásra figyelés volt az egyik meghatározó tapasztalatunk. Mária oltalmat ad mindenkinek, érdemes hát a közbenjárását kérnünk Fiánál, Jézus Krisztusnál.
