Mária, az evangelizáció anyja

Mária titka nem pusztán az, hogy ő ajándékozza nekünk a Megváltót, hanem az is, hogy a Megváltó a kereszten szenvedve őt ajándékozza nekünk. Isten azt akarja, hogy az anyaság titka elkísérje a keresztényeket útjukon, testet öltve egy konkrét személyben. Ő azonban nem magában áll. Hiba lenne egy olyan Mária-tiszteletet ápolnunk, amely beleesik ugyanabba a hibába, mint amely megnyomorítja az egyéni és a közösségi hitet: az individualizmusról van szó. Ha Máriát önmagában szemléljük, kiszakítva a népből, az egyházból, ha úgy kiáltjuk ki királynőnek, hogy közben elfelejtjük szolgálóleányi öntudatát, akkor meghamisítjuk személyét. Ferenc pápa nem véletlenül hangsúlyozza: Mária, az egyház és minden hívő között „bensőséges kapcsolat” van, hiszen „különböző módokon mindannyian szülik Krisztust” (EG 285). Ennek megvilágítására Boldog Stellai Izsák egy gondolatát idézi a buzdítás: „Amiket az isteni sugalmazású Írásokban általánosan a szűz és anya egyházra értünk, azt sajátosan Szűz Máriára értjük. (…)


Az is elmondható, hogy minden egyes hívő lélek menyasszonya Isten Igéjének, anyja Krisztusnak, leány és nővér, szűz és termékeny anya. (…) Krisztus kilenc hónapot töltött Mária méhében, az Egyház hitének tabernákulumában megmarad a világ végezetéig; és a hívő lélek ismeretében és szeretetében megmarad mindörökkön- örökké” (uo.). Lehet-e szebben kifejezésre juttatni az igazi Mária-tiszteletet, az egyes hívő és Mária egységét az egyház mint Isten népe, Krisztus teste, a Lélek temploma közösségében?

Így közelítve a Szűzhöz megértjük, miért nevezhető az új evangelizáció csillagának: ő az élő Evangélium anyja. „Ő a hit asszonya, aki hitben élt, és »az ő páratlan zarándoklata a hitben állandó példa az Egyház számára«” (EG 287). Kitől tanuljuk meg az evangélium meghallását, befogadását, hordozását és átadását, ha nem tőle, akinek lényegévé vált ez az Istentől induló, emberig tartó üdvrendi mozgás? „Az igazságosságnak és gyengédségnek, a szemlélődésnek és a mások felé úton levésnek ez a dinamikája teszi Őt az evangelizáció számára az egyház mintaképévé” (EG 288). Olyan „máriás stílus” ez, amelyet mindannyiunknak el kell sajátítanunk.

Sorozatunkat az Evangelii gaudium záró máriás imájának egy gondolatával fejezzük be: „Az új evangelizáció Csillaga, segíts nekünk, hogy felragyogjunk a közösség, a szolgálat, a lángoló és nagylelkű hit, az igazságosság és a szegények iránti szeretet tanúságtételében, hogy az evangélium öröme eljusson a föld határaiig, és egyetlen periféria se nélkülözze annak világosságát.” Ámen!