2006. január 24-én tette közzé XVI. Benedek pápa a tömegtájékoztatás 40. világnapjára szóló üzenetét. A világnap, mely május 28-ára esett, negyven évvel követte az egyetemes zsinat befejezését; XVI. Benedek részéről pedig ez volt az első ilyen jellegű pápai üzenet. Kiindulásul egy alapvető tény szolgál: a médiumok olyan hálózatot alkotnak, amely megkönnyíti a kapcsolatfenntartást, a közösséget és az együttműködést. Ez a tény viszont beleágyazódik emberi hivatásunk bibliai meghatározásába: részesei lettünk az isteni természetnek, Krisztus által a Lélekben az Atyához kapcsolódunk; nem vagyunk távoliak és idegenek, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai, szent templom és Isten lakóhelye. Legyünk hűségesek Istennek Krisztusban történő önközléséhez; ismerjük el bennünk működő dinamikus erejét, amely ki akar terjedni a többiekre, hogy Isten szeretete legyen a világ tényleges mértéke.
A technikai fejlődés meghódította az időt és a teret, azonnali közvetlen kapcsolatfelvételt tesz lehetővé az emberek között. Persze a világ messze nem tökéletes; a kapcsolatfelvétel gyors közvetlensége nem jelent szükségképpen közösséget és együttműködést. A hiteles kommunikáció elvektől ihletett bátorságot és erős eltökéltséget kíván. Nem szabad az információk súlya alatt megtörnünk, részleges és múló igazságokkal megelégednünk. Azt kell megkeresnünk és továbbítanunk, ami az ember lényének, a személyes és társadalmi egzisztenciának értelme és végső megalapozása. Az ember igazsága, a társadalom békéje, a kölcsönös megértés – velük szemben pedig a párbeszéd (túlságosan) „nagy kerekasztala”, a „monokultúra” elhatalmasodása, a médiaipar haszonlesése, a manipuláció csábítása; a tét tehát igen nagy, a kísértések és veszélyek hatalmasak.
Havi szándékunk három tényezőt nevesít; közülük kétségtelenül a tömegtájékoztatás a leghatalmasabb, hiszen jórészt magába öleli az irodalmat meg a művészetet, mint ahogyan olyan egyéb tényezőket is, mint a vallás, a közélet, a családi élet, a barátság, az üdülés. Mi – emberek, emberi személyek – vagyunk részesei az isteni természetnek; a Szentlélek testvérekként kapcsol minket Krisztushoz, gyermekekként a mennyei Atyához. Világunknak legnagyobb értékei az emberi, a személyi értékek a maguk sokféleségében: élet, istengyermekség, szeretet-szerelem, szülő és gyermek kapcsolata, sokféle alkotótehetség, hivatási felelősség, társadalomépítés, mások megértésére és segítésére szoruló fogyatékosság… – E havi közösségi és személyes imádságunk tárgya és mozgatója a következő: az irodalom, a művészet, főleg pedig a mindent magába nyelő tömegkommunikáció belénk hatolását azzal a bölcsességgel és következetes fegyelemmel szabályozzuk, amelyet a személyi és istengyermeki értékek kívánnak.
Missziós szándék:
Hogy Szűz Mária, az evangelizálás csillaga és az apostolok Királynője, amint az egyház kezdeteinél kísérte az apostolokat, most is anyai szeretettel vezesse a világszerte működő férfi és női misszionáriusokat. „A Szentlélek egységet akar, teljességet akar. Ezért a jelenléte a missziós lendületben mutatkozik meg. Az, aki életében találkozott valami igazzal, széppel és jóval – az egyetlen igazi kinccsel, a drágagyönggyel! -, az szalad, hogy azt megossza mindenütt, családban és munkahelyen, létezésének minden területén. Ezt teszi minden félelem nélkül, mivel tudja, hogy megkapta a gyermekké fogadást; minden elbizakodottság nélkül, mert az mind adomány; elbátortalanodás nélkül, mert Isten Lelke megelőzi tevékenységét az emberek »szívében«, és mint egy magot (ülteti el) a legváltozatosabb kultúrákban és vallásokban. Így tesz megszorítások nélkül, mert olyan jó hír hordozója, amely minden embernek és minden népnek szól.”
2006-ban pünkösd vigíliáján a Szent Péter téren XVI. Benedek pápa hosszabb beszédet mondott, abból idéztünk; az egyházi mozgalmak és az új közösségek több százezer képviselője volt jelen a téren, háromnapos világkongresszusuk záróaktusát tartották közös zsolozsmázással. A kongresszus témája pontosan a mostani havi imaszándékot fogalmazza meg: milyen szép kereszténynek lenni, és milyen öröm azt megosztani! „Kedves barátaim, arra kérlek, legyetek még inkább, sokkal inkább, munkatársai a pápa egyetemes apostoli szolgálatának, megnyitván az ajtókat Krisztus előtt. Ez a legjobb szolgálat, amelyet az egyház az embereknek tesz, különösen a szegényeknek, azért, hogy a személy élete, egy igazságosabb társadalmi rend és a nemzetek közötti békés együttlét Krisztusban megtalálja azt a »szegletkövet «, amelyre fel lehet építeni a hiteles civilizációt, a szeretet civilizációját.” „Mozgalmaitok és közösségeitek szándékait leteszem a legszentebb Szűz Mária szívébe. Ő jelen volt az apostolokkal a cenákulumban. Imájával nyerje meg ő e szándékok konkrét megvalósulását!”
