Vallomások a Sziklatemplomban – Az Ige testté lett, ennek alkalmából gondolunk a sok-sok megfogant életre, s imádkozunk azért, hogy ajándéknak lássunk minden új életet – mondta bevezetőjében Bíró László püspök Gyümölcsoltó Boldogasszony napján a Sziklatemplomban az élet védelme jegyében tartott tanúságtételek előtt. Az alábbiakban ezekből adunk közre részleteket.
Csókay András idegsebész
Tíz éve igyekszem – csetlő-botló módon, de legalább valahogy – Krisztust követni, az Urat szolgálni. Már orvos voltam, amikor korábban – tizenegy-tizenkét éve – bizony nem egy alkalommal személyesen is adtam tanácsot abortuszra. Ha nőgyógyász lettem volna, biztosan el is végzem.
Miért lehetett ez? Ma mindent az értelem kritikájának vetünk alá, pedig a hit kritikájával együtt kell szemlélnünk a dolgokat. Hit és ész, mondta II. János Pál pápa, az a két szárny, amellyel emelkedni tudunk, mint a madár. Ebből a nézőpontból szeretnék megosztani néhány gondolatot.
Mi lett volna, ha a Szűzanya az akkori kor szellemének megfelelően – tekintettel a fogantatás körülményeire -, félve a megkövezéstől, valamiféle magzatelhajtási módszerhez folyamodik, s visszautasítja az isteni felkérést? Valószínűleg már nem létezne a Földünk.
Böjte Csaba atya mondta egyszer: jó, jó, van bűnbocsánat, természetesen jóvátétel is, de azért elkapart gyermekeinkkel egyszer találkozni fogunk. A lányok mondják majd: édesanyám, én is szívesen szültem volna, három gyereket neveltem volna, jó anya lettem volna… A fiúk pedig: édesapám, szívesen lettem volna focista, szerettem volna veled labdázni… Ezzel bizony szembe kell néznünk halálunk után, bármennyire megbántuk is bűneinket.
Tételezzük fel, hogy Jézus Krisztus eljönne a magyar parlamentbe, s eleget tenne annak a kérésnek: mondja meg, mi Magyarország legnagyobb problémája. Meglepődve vennék tudomásul, nem politikai kérdésekről beszélne, nem kormányváltásról, még csak nem is gazdasági válságról, hanem valószínűleg azt mondaná: a legkiszolgáltatottabbakkal való törődés, s benne a legkisebbekkel, a magzatokról való gondoskodás – pontosabban ennek hiánya – ma az ország legnagyobb gondja. Minden megújulás, megtisztulás innen indulhat ki.
Ma a tekintélyen alapuló hitet az értelem kritikájával szemlélt hit váltja fel, s bizony a Krisztus által adott tudomány eljutott oda, hogy ateista megközelítéssel is világos: az emberi élet kezdete nem a születés, nem az ötödik hónap, hanem a fogantatás. Amióta megalkották a genetika alaptörvényeit, azóta tudományosan bizonyított, hogy az emberi élet kezdete a fogantatás.
Nyolcadikos kamasz fiam – korábban sajnos nem volt túl jó viszonyban a Jóistennel, most már megbékéltebb – a biológialecke után, amikor a szaporodásról tanultak, az értelem kritikájával kérdezte tőlem: „Papa, miért vitatkoznak azon, mikor kezdődik az emberi élet? Ez annyira egyértelmű!”
Hogyan beszéljünk minderről nem hívő testvéreinkkel? Magam is megtapasztaltam környezetemben, olyan családoknál, ahol nem vállalták a gyereket, és abortusz fordult elő, hogy rendes emberek, még azt is mondhatom, nyugodt házasságban élnek, de nem tudják, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik.
Nem ítélkeznünk kell, nem gyilkosnak nevezni az anyát és az apát, a nőgyógyászt – a cselekedeteket természetesen minősíteni kell, de szeretettel -, hanem elmagyarázni nekik, megértetni velük, elgondolkodtatni őket, hol kezdődik az emberi élet. Talán már nyolcadik általános iskolában, egy külön tantárgy keretében kellene tanítani ezt.
Végső megoldásként azt is el tudom képzelni, talán szóba jöhet a gyermekek „kivásárlása” a magzatelhajtás előtt. Tudnunk kell, mindannyian pótolhatatlanok vagyunk, s az élet megőrzésében a személyes kommunikáció a legfontosabb. Krisztus urunk megadja az erőt a helyes szavakhoz.
Ékes Ilona országgyűlési képviselő
Gyümölcsoltó Boldogasszonyt, az életre kimondott igent ünnepeljük. Az áldott állapot örömét, hogy mi, nők a Teremtő társalkotói lehetünk az anyaságban. Egy neves gondolkodó szerint a virág a nyílt lét szimbóluma. Nyílt létnek azt nevezi, ami az élet látható határain túl terjed, a születés előttire és a halál után következőre. A virág olyan, mint a híd: nyitva van kifelé és befelé, lefelé és felfelé.
Jó volna a családnak, a közösségnek, a nemzetnek olyan nyílt létet biztosítania, amely nem múló, hanem valahonnan valahová tartó, valódi élet. Ennek a nyílt létnek az alapjait, a gyökereit érik most támadások. Alattomosan, csendben kúsztak be mindennapjainkba. Figyelmeztető jelek, mégsem vettük őket komolyan.
Egy általános iskolásoknak és gimnazistáknak tavaly kiadott tankönyv arra oktat: nem annyira biológiai meghatározottságunk miatt viselkedünk nőként vagy férfiként, mint inkább bizonyos társadalmi elvárások és régi hagyományok következtében.
Az egyneműek házasságáért harcoló országgyűlési képviselő a homoszexualitást genetikai örökségnek mondja. A teremtettségünkkel való ellenkezés, a Teremtővel való szembefordulás, az igen helyett a nem kimondása, a tagadás, a halál kultúrájának végső térfoglalása indult el.
Az Európai Parlament szerint az unióban, az egyes tagállamokban további intézkedésekre van szükség a homofóbia háttérbe szorítása érdekében, ugyanakkor a szabadság, a tolerancia és az egyenlőség kultúrájának megfelelő jogi keretek előmozdításáért. Az Európai Unió, a Nyugat fő törekvései között szerepel a nemek összemosása. A különbségek eltüntetése, a nő és a férfi teljes fölcserélhetősége. Már nem esélybeli és jogi egyenlőségről beszélnek, hanem fölcserélhetőségről. Ennek legfőbb akadálya – szerintük – az anyaság és a nőiség, mert egyelőre csak ők lehetnek várandósak és tudnak szoptatni.
A férfi és női adottságokat mint nemi sztereotípiákat szerintük meg kell bélyegezni. Ezért is annyira fontos Gyümölcsoltó Boldogasszony üzenete: a nőiség felmagasztalása. Ahhoz, hogy elkezdődhessen a megváltás művének megvalósulása, s emberré lehessen a második isteni személy, a mindenható Isten egy nőnek, aki áldott az asszonyok között, Máriának a beleegyezését kéri.
Dienes Valéria szavaival: az emberiség fejlődésvonalának tiszta pontja kellett, mert az embervonalon továbbutazik a bűn. Újból kellett az Isten gondolata szerint való emberi lény, aki egészen szép. Máriában az emberiség tisztán várt rá, s a Szűz akarata válaszolt. A Lélek ölelt, az Atya teremtett, s a Fiú megfogant a válasz pillanatában.
Az Atya akaratának elfogadása az egyetlen módja megmaradásunknak. „Elétek tártam az élet és a halál áldását, és az átkot. Válaszd az életet, élj te is és utódaid is” – mondja az Úr.
1984. március 25-én II. János Pál pápa a Szent Péter téren, lelki egységben a világ összes püspökével az egész emberiséget Mária szeplőtelen szívének ajánlotta, válaszolva a fatimai Szűzanya kérésére.
Imádkozzunk a Szentatyával együtt: Krisztus anyja, nyilatkoztasd ki még egyszer a világ történelmében a megváltás végtelen, üdvözítő erejét, az irgalmas szeretet erejét, s ezzel állítsd meg a rosszat.
