Közreműködik: Móré Irén és Szabó Réka (fuvola), Szabó Krisztina (hegedű), Mechler Anna (ének, zongora).
Thuronyi István 1921-ben született Tőkésújfalun, a mai Szlovákia területén, nemesi családban. A család barátja, Glatz Oszkár ösztönözte képzőművészeti érdeklődését, de közben a fővárosi Zeneakadémián zeneszerzést is tanult. 1944-ben menekülni kényszerült, 1947-ben Franciaországban telepedett le. „Vizuális vonzalmai” itt váltak igazán meghatározóvá. Egyéni stílusa Paul Cézanne és a kubizmus mellett különösen Rouault, Léger, Chagall, Turner, valamint a magyar expresszionista festők hatására alakult ki.
Thuronyi műveiben a misztikus szimbolika megjelenítésére törekszik, egyebek mellett a kék egy különös árnyalata és a fényhatás segítségével. Képeinek visszatérő motívuma a fény, amely a kompozíció középpontjaként „az örökkévalóságra nyit ablakot, és vonzza a tekintetet”. „Közvetítem az Isten világosságát, és egyben az igazságot, amely szabaddá tesz, mert Krisztusban a világosság és az igazság is egy” – vallja a művész.