Rippl-Rónai József Párizsban az európai posztimpresszionizmus egyik legnagyobb hatású csoportjának, a Nabiknak lett tagja. Czóbel Béla, Berény Róbert a francia fővárosban értek tudatos művészekké. Berény ott lett a Nyolcak – a magyar avantgárd művészcsoport – meghatározó mestere. Kassák Lajos, Nemes-Lampérth József, Uitz Béla, Moholy-Nagy László Berlinben találtak megjelenési lehetőséget. A késő húszas évek művészeti változásai – a neoklasszicizmus korszakának virágzása – sok magyar művészt Róma és a modern itáliai művészet felé irányított. A kiállításon jól érzékelhető, hogy a művészetek nemzetközi áramlatait ismerő magyar művészek mindvégig megőrizték és alkotásaikban meg is jelenítették hazai gyökereiket, otthoni kötődéseiket.
A magyarországi köz- és magángyűjteményekből válogatott mostani kiállításhoz hasonló még a világ egyetlen múzeumában sem jött létre – mondta Baán László, a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria főigazgatója újságíróknak, kiemelve, hogy a tárlat abban az épületben látható, amelynek falai az 1911-es világkiállításra épültek, s őrzik néhány, a mára már lebontott magyar pavilonban kiállított hazai művészünk munkáját is.
A házigazda intézmény vezetője, Maria Vittoria Marini Clarelli a megnyitó előtti sajtótájékoztatón hangsúlyozta: még a magyar festészetet jól ismerő külföldi szakembereket is meglepte a válogatás, amely bizonyítja, hogy a múlt század elején a magyar képzőművészek világszínvonalú munkákkal tették gazdagabbá a magyar és az egyetemes festészetet.
A kiállítás teljes anyaga olasz és angol nyelvű katalógusban is megjelent a két magyar kurátor, Gergely Mariann művészettörténeti, illetve Szűcs György kultúrtörténeti tanulmányával.
Fotó: Bókay László (Róma)
