Madárcsaládok

A madarak örömmel foglalták el a felkínált lakásokat, szén- és kék cinegék, csuszkák költöttek bennük. Ha olykor megálltam ott, ahol egy pár éppen etetett, mindig elcsodálkoztam azon, milyen sűrűn hozzák az eleséget, többnyire lepkehernyókat, a fiókáknak. Egy alkalommal frissen kirepült széncinegecsaládot láttam. Még összetartottak, ugráltak, röpködtek az ágakon, a szülők etették a kicsinyeket. Tíz fiatalt számoltam, de lehet, hogy többen voltak, nagy volt a sürgés-forgás. A széncinege a nagycsaládos madarak közé tartozik, fészek­alja nyolc-tizennégy, fehér alapon rozsdásan foltos tojásból áll. Nem könnyű ennyi fiókát felnevelni, a két madár kora hajnaltól az esti szürkületig hordja az eleséget az örökké éhes kicsinyeknek. Amikor kibújnak az odúból, csőrükben az éppen megetetett fióka finom hártyába burkolt fehér ürülékét tartják a csőrükben. Egy kicsit odébb elpottyantják, aztán máris keresik a hernyókat a levelek között. Nem kell nagyon messze repülniük, mert sok a hernyó, néhány egymáshoz közeli kertben eleget szednek össze ahhoz, hogy fiókáikat felneveljék. Egy széncinege testsúlya húsz gramm, és gyors emésztése folytán naponta saját tömegének megfelelő rovarmennyiséget, főleg gyümölcsfákat károsító lepkehernyókat képes elfogyasztani.
A párok olykor évente kétszer is költenek, így az elpusztított hernyókat és más rovarokat csak kilókban lehetne mérni, s ezért egyetlen fillért sem kérnek, és egyetlen csepp vegyszert sem használnak. Érdemes tehát telepíteni őket a kertben. A széncinege átlagéletkora rövid, mindössze másfél-két év, viszont már egyévesen ivarérettek és fiókákat nevelhetnek.
Más a helyzet például a nagy keselyűkkel vagy a nálunk is fészkelő kígyászölyvvel. A barátkeselyű fészekalja csupán egyetlen tojás, de így van ezzel a kígyászölyv is. A keselyűk elhullott állatokkal táplálkoznak, és a pároknak naponta óriási területet kell berepülniük, hogy eleséget vihessenek fiókájuknak. A keselyűk tehát kiscsaládos madarak, és ellentétben a példaképpen említett széncinegével, csak többéves korukban ivarérettek, ám harminc-harmincöt évig is élhetnek. Sok fiókát képtelenek lennének felnevelni, de így – ha az ember puskával vagy méreggel közbe nem szól – állományaik azonos szinten maradhatnak. A kígyászölyv elsősorban kígyókkal táplálkozik, de ez utóbbiak sehol sem olyan gyakoriak, hogy a kígyászölyv tucatnyi fiókát nevelhessen. Ha kicsit elgondolkozunk ezen vagy a természet sok más látszólagos furcsaságán, mindegyik mögött felfedezhetjük a Teremtő bölcsességét.