Amikor szomorúan emlegetik, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit közel hatvan év múltán is mennyire kevesen ismerik, gondoljunk 1848 sorsára. A történettudomány még ma is kutatja, elemzi a fennmaradt dokumentumokat. Mégsem mondhatjuk, hogy nem ismerjük 1848 lényegét, hozadékát, történelmi jelentőségét. Ennek felismeréséhez nem szükséges a minden részletre kiterjedő tájékozottság az események vonatkozásában. A történeti kutatás csupán az arra hivatottak feladata. Az újabb és újabb eredmények megismerése lehet csak mindnyájunk érdeklődésének tárgya.
Nem az események részletei a fontosak, bármily érdekesek is. Elég nekünk a Nemzeti dal, a Mit kíván a magyar nemzet? tizenkét pontja. Az esti Bánk bán- előadás. Később a jobbágyfelszabadítás, a honvédsereg sorsának alakulása. És annak ismerete, hogy a vértelenül kezdődött forradalom a nemzetre kényszerített szabadságharc elbukása után sem volt sikertelen.
Van okunk az ünneplésre március 15-én. A nemzet az európai szabadságmozgalmak élén, illetve azokhoz csatlakozva haladt. Milyen utcákon át gyülekeztek az emberek, hol hangzott el először a Nemzeti dal? Mindent nem ismerünk pontosan, mégis tudjuk, hogy ezzel a Petőfi-verssel indult 1956, s folytatódott egy nemzet európai feltámadása.
