Jézus könyörületre méltónak találta

Most is majdnem ugyanúgy történt minden, mint 1958-ban, XXIII. János megválasztásakor: az emberek azt kérdezgették Rómában a Szent Péter téren, és Magyarországon is: ki ez? Nem emlegették az esélyesek között. A magas, szikár Pacelli-pápa után furcsa benyomást keltett az egyszerű fellépésű, erős testalkatú pápa. Megszólalásai még nyilvánvalóbbá tették, hogy új stílust képvisel.

Két évvel ezelőtt egyenesen „a világ másik végéről” érkezett Rómába Bergoglio bíboros. Felejthetetlen pillanat volt, amikor pápává választása után megjelent az erkélyen. Nem integetett, csak komolyan megállt az éljenző tömeg előtt, jó estét kívánt, és bejelentette: „A római egyházmegyei közösségnek megvan a püspöke. Köszönöm!” Aztán így buzdította a híveket: „Most pedig induljunk el ezen az úton: a püspök és a nép közös útján.” Különösen hitelesen szóltak a szavai, amikor „a széles testvériség megvalósulásáért imádkozott”, velünk együtt.

Jelmondata mögött élete döntő élménye húzódik meg. Az idézet az angolszász bencés egyháztanító, Beda Venerabilis homíliájából való, és Szent Máté meghívásáról szól: „Jézus meglátott egy vámszedőt, és mivel könyörületre méltónak és ezért kiválasztandónak látta, így szólt hozzá: kövess engem!” Ezek a szavak 1953 szeptemberében óriási hatással voltak az akkor tizenhét éves Jorge Bergolióra. Ettől a pillanattól számítja jezsuita hivatását. Azóta is „könyörületre méltónak és ezért kiválasztottnak” tartja magát, őszinte hittel.

Az első időkben persze inkább szokatlan gesztusaira, egyszerű életvitelére figyeltünk fel, de két esztendő elteltével immár egyre inkább észrevesszük a szavaiban, tanításaiban megnyilatkozó lelkipásztor tulajdonságait. 1962 óta ő az első pápa, aki nem vett részt a II. vatikáni zsinaton. Ám annál inkább magáévá tette annak szellemét. Ötven év után sem riad vissza attól, hogy megvalósítsa a zsinaton megfogalmazott célkitűzéseket, de már tapasztaltabban, imádságosabban és mélyebben teszi, mint korábban próbálták.

Talán végre valóban megtanulunk párbeszédet folytatni egymással, közös felelősséget vállalni az egyházért, új nyelven hirdetni a keresztény igazságot. Ferenc pápa dél-amerikai létére arra szólította az öreg kontinens lakóit:

„Mozdítsuk elő Európát, amely a tudományok, a művészetek, a zene, az emberi értékek, a hit hordozója!”

Imádkozzunk érte, hogy tanítson meg minket is könyörületre méltóvá válni!