Ő hívta a misszióba Callisto Caravariót, aki szintén a torinói oratóriumból került a szalézi szemináriumba. Callisto 1923-ban csatlakozott a távol-keleti misszióhoz. Nehéz évek következtek számára. Keservesen tanulta meg a nyelvet, és nehezen illeszkedett be, ráadásul polgárháború tört ki. 1926-ban a kommunista hadsereg elrendelte, hogy minden katolikus pap hagyja el az országot. A szaléziak egy indonéz szigetre menekültek, ahonnan 1927-ben térhettek vissza Kínába, bár a polgárháború még mindig tartott.
1930-ban Luigi Versiglia lelkipásztori látogatásra érkezett a missziós kerületbe, ahol Callisto Caravario szolgálatot teljesített. Egy keresztény közösséget akartak felkeresni a polgárháború sújtotta Lin Chowban. Heten szálltak hajóra: rajtuk kívül két fiatal tanár, két nővér és egy hitoktató. Shaoguan város közelében kommunista kalózok állították meg őket, és pénzt követeltek a területükön való áthaladásért. Eleinte próbálták eltitkolni, hogy misszionáriusok, mert a kommunisták sokszor pusztán gyűlöletből megölték a keresztényeket. Ám hamar kiderült az igazság, ráadásul amikor a támadók rájöttek, hogy nők is vannak a hajón, el akarták rabolni őket. Luigi Versiglia és Callisto Caravario felajánlották magukat a kalózoknak, ha a többieket nem bántják.
A két szalézi papot megverték, majd az erdőben lelőtték. Halálukról a többiek adtak hírt, miután néhány nap múlva szabadon engedték őket. A két szalézi szerzetest II. János Pál pápa avatta szentté 2000-ben.
