Lourdes – megerősít

Azóta szerte a világon február 11-én különös figyelemmel és tisztelettel fordul az egyház a betegek és a betegekkel foglalkozó orvosok, ápolók, gondozók felé. Annak emlékére választotta a szentatya e napot a megemlékezésre, hogy a francia Pireneusok lábánál, Lourdes-ban 1858. február 11-én jelent meg a tizennégy éves, beteges Soubirous Bernadettnek a Szűzanya. A jelenések helyén ma már hatalmas templom áll, mely a hívők, a testi-lelki szenvedők, a hitüket keresők millióit vonzza. Sok csodás gyógyulás köszönhető a Mária által mondott helyen fakadó forrásnak és az imádságoknak.

Beteggel, betegséggel mindegyikünk találkozik. Ki előbb, ki később, de megismeri a szenvedést, a betegséget, a halált. A lourdes-i jelenések után számtalan gyógyulás történt Mária közbenjárására, az ő segítségül hívásával. Az egyház azonban óvatos, s a több ezer esetből alig hetvenről ismerte el: orvosilag semmiképp nem magyarázható a betegség megszűnése. A tudományosan érthetetlen gyógyulásokat először egy Lourdes-ban dolgozó orvoscsoport vizsgálja, amely 1882 óta dolgozik a városban. Egy esztendő elteltével újabb ellenőrzést végeznek, s megállapításaikat továbbítják a Párizsban működő Nemzetközi Orvosi Bizottságnak. Az elfogadott eseteket a gyógyult személy egyházmegyéjébe küldik, ahol egy bizottság ajánlása után a Vatikán nyilvánítja csodásnak a gyógyulást. Lourdes-ban már a tizedik jelenéskor csoda történt. A szomszéd faluból érkező asszony, Catherine Latapie a forrásba merítette béna karját, amely azonnal meggyógyult. A lourdes-i információs központ részletesen dokumentálja a gyógyulásokat. Nagyon sok mozgássérült tapasztal rendkívüli változásokat egészségében, de a kegyhelyen más esetek is előfordulnak. 1858-ban például egy kőfaragó, aki húsz éve vak volt a fél szemére, a forrásból hozott víztől nyerte vissza látását. Lourdes a betegek, de az egészségesek számára is nagyon fontos zarándokhely, ahol sokan meggyógyultak, de még többen megerősödtek betegségük hordozásában.