A Bambergi kódexben fennmaradt III. Ottó korabeli reichenaui Visitatio sepulchri annak tanúja, hogy a húsvéti játékot általában a Matutinum végéhez csatlakozva énekelték, ahogy a magyarországi liturgikus gyakorlatban is, amint erről a Hartwick-féle Agenda pontificalis is tanúskodik. A Matutinumra szólító harangszó előtt kiemelték a keresztet, amelyet nagypénteken helyeztek el. Ezt követően a pap halkan énekelni kezdte: „Én aludtam és álomba merültem, de fölkeltem, mivel az Úr elfogadott engem, alleluja, alleluja.” Ezt követte a Matutinum három nagy válaszos éneke és a Visitatio énekei, valamint a Te Deum himnusz. Hasonló leírást találunk a Pray-kódexben (55v) is: elénekelvén a harmadik nagy válaszos éneket, keresztekkel, gyertyákkal és tömjénezővel, valamint tömjénnel mindannyian együtt a sírhoz vonulnak. Két diakónus angyali öltözetben a sír két oldalán foglal helyet, és kérdezi: „Kit kerestek a sírban, ó Krisztus-tisztelők?” Azok pedig, akiknél a tömjénező van, felelik: „A názáreti Jézust.” Ezután a diakónus válaszol: „Nincs itt, feltámadt.” Majd így folytatja: „Jöjjetek, lássátok a helyet.” Amazok pedig felvevén az oda helyezett gyolcsokat a Feltámadott az Úr a sírból antifónát énekelve visszatérnek a kórusba. Ezt követően a Te Deum himnuszt éneklik. Végül megemlítjük a Codex Albensis (XII. sz. 83v) sajátosságát. A Visitatio sepulchri egész terjedelmében megelőzte a nagyszombati vesperást. Ez a feltehetően Székesfehérvárott másolt kódex annak a tanúja, hogy milyen volt a XII. századi liturgia a koronázóvárosban. „És mondották egymásnak: ki hengeríti el nekünk a követ a sír ajtajától, alleluja, alleluja. És körülnézve látták az elmozdított követ, minthogy az ténylegesen nagy volt, alleluja.” Ezt követően a kérdések és a válaszok azonos módon folytatódtak, mint más liturgikus forrásokban.
