A déli országhatár közelében

A hosszú út alatt megcsodáltam a mindkét oldalon felbukkanó, sárgán virító repcetáblákat, és nagyon szépek voltak az ültetett, fehér virágokkal teli gyöngy­vesszőfoltok is. Andris látott egy kis paj­zsos­­can­kócsapatot, és repült néhány egerészölyv is. Szomorú, hogy útközben mindössze néhány füsti fecskét láttunk, később Bólyon és környékén egyet sem. A kétnapos áprilisi tél nagy pusztítást okozhatott a dél felől éppen hazatért villás farkú madarak között.
Bóly nagyon szép, zöldellő város. Teljes virágpompában álltak az utcák mentén a vadgesztenyefák, a kertben mindenütt lombos és tűlevelű fák pompáztak, gyönyörűek voltak a lila akác nagy fürtjei, és láttam egy bokrot telis-tele fehér labdarózsával. Búgtak a balkáni gerlék, flótáztak a fekete rigók, a kertekből a zöldikék hangját hallottam.
A város szélén pincesor húzódik, ott van Gergő telke is, az út mindkét oldalán gyümölcsfákkal, szőlővel és veteményekkel. Amíg boldogan mutatta a birodalmát, mi Andrissal persze a madarakra is figyeltünk. Az egyik gyümölcsfán örvösgalamb ült a fészkén, a két tojást vagy a már kikelt fiókákat melengette. A telek mindkét végében széles fás-bokros sövény húzódik, igazi madárparadicsom. Csattogott a fülemüle, szólt a kakukk, flótázott egy fekete rigó, házi rozsdafarkú szállt az egyik pince tetejére. Sajnos viszonylag hűvös és szeles volt az idő, talán ezért nem szólaltak meg a sárgarigók. Pedig már megérkeztek, Andris néhány napja hallott egyet Apaj­pusz­tán. Balkáni fakopáncs repült, valószínűleg itt fog költeni a pincesor valamelyik öreg fájába vésett odúban. Mindenütt rengeteg virág volt. Gergőnél fehér orgona illatozott, a fűben százszorszépek, köztük sok pitypang. Az utóbbiak egy része már kis puha szürke gömböcskére váltott, amely csak arra vár, hogy belé kapjon a szél, és messzire repítse apró magvait. Gyermekkorunkban azzal versengtünk, ki tudja egyetlen fújással elröpíteni valamennyit. Jó darabon elmentem a sövény mellett. A bokrok tövében sűrű csalánerdő nőtt, amelyből kimagaslottak a sárgán virító bogláros szellőrózsák. A fekete bodza tányérjai lassan már a virágzáshoz készülődtek. Itt is csattogott a fülemüle, énekelt a barátka, átrepült egy vadgerle, néhány seregély, s az egyik fa csúcsán tengelic énekelt. Hazafelé félúton, még búcsúzás előtt, kibukkant a felhők közül a nap, súroló fénye végigömlött a mezőn, és még sárgábbra változtatta a repcetáblákat. Néhány egerészölyv repült, egy vörös vércse szitált a levegőben, Ica őzet vett észre. Nagy ugrásokkal szaladt, tükre meg-megvillant, majd eltűnt az egyre sűrűsödő félhomályban.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.