Mindezek ellenére Ince pápa számos olyan liturgikus rendelkezést hozott, amelyekről ő maga számolt be egyik levelében. Ezt a levelet Decentiusnak, Gubbio püspökének írta 416. március 16-i dátummal. A levél elég hosszú, és a végén megírásának okára is fény derül. (Előzőleg maga a püspök fordult számos liturgikus kérdéssel a pápához, hivatkozva saját liturgikus gyakorlatára is.)
A levél kezdetén Ince pápa határozottan kiáll a római egyház elsősége mellett. Elmagyarázza a püspöknek, hogy minden egyház Szent Pétertől nyerte az alapítást, és ezt tiszteletben kell tartani. Neki ezért is van joga beleszólni a liturgikus élet kérdéseibe is. Meg van győződve arról, hogy a hozzá forduló püspök jól látja el feladatát, és amikor együtt volt velük, megtapasztalhatta a római egyház liturgikus közösségét.
A római egyház vezető szerepének kinyilvánítása után különböző kérdésekre ad választ. A békecsók átadásának helyét Decentius az adományok felajánlása elé helyezi. A pápa ezt helyteleníti, és a római egyház hagyományára hivatkozik, hogy ennek a helye mindig a miatyánk után volt. Ugyancsak meghatározza, hogy az adományt hozók nevét a Sanctus után mondják be, más egyházaknál ezt máskor teszik.
Külön foglalkozik a bérmálás szentségével: ennek kiszolgáltatása nem a papok feladata. Így ír erről: „Érthető, hogy a püspökön kívül senki sem jelölheti meg az újonnan megkeresztelteket. A papok, habár részesültek a papságban, mégsem birtokolják a papság teljességét.” Tulajdonképpen az egységbe tartozó beavató szentségek ezért kerülnek már ebben a korban külön-külön kiszolgáltatásra, ha nem püspök végzi a húsvéti liturgia ünneplését.
A böjt fontosságát állítja Ince pápa is, azonban a szombati böjtöt helyteleníti, mert Urunk szenvedése pénteken történt, így hétről hétre ekkor böjtölnek. Fontosnak tartják, hogy mindig érezzék a közösséget a pápával. Ezért az akolitusok egy kis darabka Eucharisztiát elvittek egy kis, fából készült dobozban a másik templomba. Ott ezt a darabkát az Eucharisztia megtörésekor a miséző pap a kehelybe ejtette.
A bűnösök feloldozását nagycsütörtökön végezze a püspök, kéri a pápa, csak halálveszélyben oldozza fel pap szükség szerint. Ugyancsak gondosan teljesítsék a betegek lelki gondozását a kenet szentsége által.
Záradékként még megjegyzi a pápa, hogy ha van más kérdése a kérdező püspöknek, forduljon hozzá, hisz a római egyház hagyományát ő és a római egyház ismeri a legjobban.
Ezzel a jelentős történelmi emlékkel akartuk érzékeltetni, hogy az egyház mindig fontos feladatának tekintette Isten népét Krisztus szándéka szerint vezetni az örök élet útján.
