A legenda szerint angol vezetőjük, Stock Szent Simon 1251-ben, egy bizonytalan helyzetben a rend megmaradásáért imádkozott. Megjelent neki Szűz Mária, és átnyújtotta a skapulárét, arról biztosítva Simont, hogy aki ezt hordja, nem kárhozik el, hanem a halálát követő szombaton Szűz Mária érte jön és kiszabadítja. Ezt idővel nemcsak a rendtagokra, hanem a világi hívekre is érvényesnek ismerték el, és sok neves világi személyiség rendszeresen hordta is a skapulárét (képünkön). Habsburg-királyainknak és Deák Ferencnek is volt, legutóbb II. János Pál pápa buzdított a hordására. Az ünnepet július 16-án a karmeliták 1376-tól ülik ezen a napon, pápai jóváhagyást V. Sixtus pápától kapott 1587-ben, XIII. Benedek pápa 1726-ban terjesztette ki az egész egyházra. Az ünnep kollektájában azért imádkozunk, hogy Szűz Mária, a Karmel Boldogasszonya közbenjárására és oltalmazó kezétől vezetve eljussunk a hegyhez, aki Jézus. Máriával megyünk Jézushoz ezen az ünnepen is. A török időkig a lelkiség hazai központja a budai karmelita templom és kolostor volt, a századfordulótól pedig az angyalföldi karmelita központ vette át a szerepét, szociális küldetéssel egészítve ki a jámborságot.
