A liturgia fejlődésével egyre nagyobb jelentőséget kaptak, és meghatározott céllal került sor rájuk. A liturgiatörténet ismer megemlékező körmenetet a virágvasárnapi barkaszentelésen, eucharisztikus körmenetet Úrnapján, liturgikus cselekményhez kötötteket, mint a mise különböző vonulásait, és a temetések alkalmával a sírhoz való gyászmenetet. Április 25-hez, Szent Márk evangélista ünnepéhez is tartozik egy körmenet. Eredete még Nagy Konstantin császár korába nyúlik vissza. Ezen a napon a pogány rómaiak Robigus isten tiszteletére áldozatot mutattak be, és felvonulást tartottak a Via Flaminián a milviusi hídig. Azt kérték, hogy istenük óvja meg a vetéseket a rozsda betegségtől.
A keresztények megtartották a körmenetet, de a pogány vonatkozásokat elhagyták. Rómában a körmenet után a Szent Péter-bazilikába tértek vissza, és ott fejeződött be az ünnepi liturgia. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) idejében nagy ünnepélyességgel tartották meg. Mivel ez a nap a húsvéti időre esett, nem tartottak bűnbánati körmenetet, hanem Isten oltalmát kérték a vetésekre. Litaniae majores-nek (nagy könyörgések) nevezték, mert ez volt a legjelentősebb és legrégibb könyörgő nap, körmenettel. Szent Márk ünnepét csak a VII. századtól tartották ezen a napon, így ez tulajdonképpen véletlen egybeesés. V. Pál pápa Római Rituáléjában (1614) a Litaniae majores napi liturgiáról ezt a rendet találjuk: bevezető ima után a pap vezetésével elindulnak a templomból, a Mindenszentek litániáját imádkozva a körmenet alatt. Ha hosszabb úton mennek, akkor a bűnbánati zsoltárokat is eléneklik. Visszaérkezve a templom védőszentjéhez szóló antifónával és könyörgéssel fejeződik be a szertartás.
A magyar liturgikus gyakorlatot az Esztergomi Rituálé (1625) tartalmazza. Már a cím is jelzi, hogy a vetéseket is megáldják az alábbi rend szerint: a pap és a ministránsok liturgikus ruháikba öltöznek (a pap violaszínű palástot visel), a rövid bevezető után elkezdik a Mindenszentek litániáját. Háromszor éneklik: Hogy a föld gyümölcsét megadd és megtartsd – kérünk téged, hallgass meg minket! A vetések megáldása után a négy égtáj felé fordulva egy-egy evangéliumi részletet énekelt a pap a hozzá tartozó könyörgéssel. Visszafelé esetleg még a szőlőket is külön megáldotta, majd a Te Deum éneklésével ért véget a búzaszentelő szertartás. Ma a könyörgő napot a templomokban tartják, és mise keretében áldja meg a pap a zsenge vetéseket. De lehetséges a körmenet megtartása is – a helyi körülményeknek megfelelően. Az egyház imádsága pedig könyörögve hangzik az Úrhoz: Mindenható Isten, kegyességedhez fohászkodunk, hogy e zsenge vetéseket, amelyeket a meleg és az eső által nevelsz, áraszd el áldásod bőséges harmatával, és őrizd meg a termés beéréséig. Add meg népednek, hogy legyen mindig hálás ajándékaidért, hogy a föld terméséből az éhezők bőséges jókkal teljenek be, s a szegény és a szűkölködő is zengje dicsőséges nevedet.
