Liturgia: Körmenetek (Præorator 8.)

A bevezető megjegyzések hangsúlyozzák a körmenet tanúságtétel jellegét, amit a gyakorlatban jócskán megnehezít, hogy az egyházias hittől távol élők egész serege jön el húsvétkor a körmenet miatt. Egyházközségeink elkötelezett tagjaiban tudatosítsuk újra meg újra a tanúságtétel fontosságát, és bátorítsuk őket, hogy az aktív részvételen túl vállaljanak szervezői szolgálatot, befogadó és türelmes szeretettel segítvén a liturgikus szokásokban kevéssé jártas kíváncsiskodókat. A feltámadási körmenet rubrikái (szabályai) részletezik még az egyes résztvevők sorrendjét és feladatait, valamint utalnak az énekekre. Ha nappal végzik, a hívők gyertyák és lámpások helyett virágot hozzanak. A következőkben egy – csak vasárnap tartható – nem eucharisztikus feltámadási körmenet leírását találjuk a húsvéti gyertyával. Ezt különösen akkor ajánlatos végezni, ha lelkipásztori kisegítő vezeti az ünneplést. A jó termésért való könyörgés, régebbi nevén búzaszentelő körmenet szokásos, négystációs formája mellett megtaláljuk az ismert templomi változatot is. A továbbiakban az úrnapi körmenet ismert szertartásrendje következik, majd egy másik, például templombúcsúkor tartható eucharisztikus körmenet leírása. Ezt követi egy olyan processzió, amelyet valamely szent ünnepéhez kapcsolódóan a szent kegyszobrával végeznek. Az utolsó pontban egy stációs istentisztelet leírását látjuk, amely leginkább virágvasárnapra, vagy Urunk bemutatásának szertartására emlékeztet. A római liturgia ősi szokása a stációs ünneplés, melynek során a szertartást egy gyülekező templomban kezdték, és onnan vonultak az ünneplés tulajdonképpeni helyére. Könnyen lehet, hogy ez a régi szokás lassan új értelmet kaphat olyan településeken, ahol közel lévő templomok hívei paphiány vagy a közösségek megritkulása miatt közösen ünneplik a szentmisét, hol az egyik, hol a másik templomban. Ünnepek alkalmával közeli településrészeken, településeken két-három mise helyett érdemesebb lenne stációs istentiszteleteket tartani, amelynek során az érintett közösségek hol a gyülekező templom, hol az eucharisztikus ünneplés színhelyét jelentő templom gazdáiként vehetnék ki részüket a liturgia közösségi alakításából. Hogy egy ilyen gyakorlat kezdetben esetleg ellenállásba ütközne? Valószínű. Ám a tapasztalatok szerint az Úr nemigen szokta megkérdezni tőlünk, hogy ebben az átalakuló világban hogyan alakítsa az idők jeleit.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..