A nyelvnek és a beszédnek jelentős szerepe volt minden korban, és van ma is. Nemcsak a mindennapi, hanem az istentiszteleti életben is. Tudjuk, hogy a Szentírás könyvei is különböző nyelveken íródtak, majd a szükség miatt elkészültek a különböző fordítások is. A liturgia végzésében is számos nyelv játszik fontos szerepet. Nemcsak a keleti és nyugati egyházak nyelvére utalok, hanem a különböző nemzeti nyelvek használatára, amelyek a II. vatikáni zsinat után különösen is nagy hangsúlyt kaptak.
A nemzeti nyelvek bevezetése számos problémát felvetett. Igazában az egyes nemzeteknek nem volt meg az a liturgikus nyelvük, amely egyértelműen adta volna vissza a latin szövegek eredeti értelmét. Ezért nemcsak nálunk, hanem a nagy világnyelveken is hasonló gondokkal küzdöttek és küzdenek. Nem véletlen, hogy számos nyelvterületen a liturgikus könyvek újabb kiadását készítik elő, javítva a kevésbé sikerült kifejezéseken.
A mai naptól kezdődően egyetlen szó változik meg a szentmisében magyar nyelvterületen. Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa rendelkezése szerint a Magyar Püspöki Konferencia pünkösdvasárnappal kezdődően a szentmise szövegében az alábbi változást rendelte el: a bor átváltoztatása eddig e szavakkal történt: Ez a Vér értetek és mindenkiért (pro multis) kiontatik a bűnök bocsánatára. – Ezt a fordítást 1991-től használjuk magyar nyelven. Ez a kifejezés megfelel Krisztus szándékának, aki mindenkiért meghalt. Ugyanakkor számos érvet találunk a pontosabb fordítás használatára is, amely magyarul így hangzik: Ez a Vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
A kérdés történetéhez hozzá kell tenni, hogy a régebbi – a hívek részére készült – misszálék mindig a „sokakért” kifejezést használták. Ez, amint a püspöki konferencia is említi, sokkal pontosabb értelmet ad, amelynek biblikus és liturgikus hagyománya van.
Ennek a kérdésnek a rendezése nemcsak a magyar nyelvű használatot érinti. Számos nyelvben (például az olaszban is) hasonló a helyzet, és ezt mindenütt ki kell javítani. Időközben még egy rendelkezést adott ki a kongregáció: hogy csak azokat az új kiadású misekönyveket hagyják jóvá Rómában, amelyek már az ennek megfelelő értelmű kifejezést használják. Amikor egy ilyen kérdés rendezése felvetődik, a figyelem középpontjába kerül a liturgikus nyelv használatának kérdése. Ez a nyelv mindenképpen ünnepélyesebb, és teljes mértékben ki kell fejeznie az eredeti szövegek (például a könyörgések, stb.) mondanivalóját. Erről egy külön dokumentum rendelkezik, amelyet megjelenése óta használni kell.
Keresztény életünknek fontos része liturgikus életünk. A szentségekben kapjuk Urunk kegyelmi ajándékait, de ugyanakkor liturgikus szövegeink szépsége még inkább Istenhez emel bennünket. A ránk háruló feladatot – a liturgikus nyelv megőrzését, használatát és ápolását – gondosan teljesíteni kell.
