Itt most nem térek ki külön alapos szentírási, patrisztikus és liturgikus kutatásaikra, amelyek szintén megtalálhatók az említett kötetben. Hasonló alapossággal dolgozták fel a szentmisék könyörgéseit is, amelyek több részletben, különböző folyóiratokban jelentek meg.
A nagyböjti időben négy általános, öt nagyböjt vasárnapi, valamint két Urunk szenvedéséről és egy virágvasárnapról szóló prefációt találunk a Szent vagy előtt. Ezek az ünnepélyes hálaadások lelki programot adnak számunkra. Ezekből – a teljesség igénye nélkül – válogatjuk ki a legfontosabb gondolatokat. A nagyböjti idő célja, hogy Isten népe megtisztult lélekkel várja húsvét szent ünnepét. Természetesen ez nem egy tétlen várakozás, hanem a komoly tevékenység üdvös ideje. Ezért többet kell imádkozni, buzgóbban kell gyakorolni az irgalmasság tetteit. Mindezek azonban csak akkor lesznek a hívő javára, ha az újjászületés szentségeiben is részesül. Tudjuk, hogy a már megkeresztelt ember számára a bűnbánat szentségéről van szó.
A bűnbánat szentsége csak akkor éri el hatását, ha a felkészülés által megtörténik az elkövetett bűnök felismerése, az őszinte bánat és bűnbevallás, valamint a feloldozás után a javulás eltökélt szándéka. De ez nem azt jelenti, hogy a hívő ember vesse meg az e világ értékeit, hanem azért használja fel azokat, hogy általuk az örök értékeket meg tudja szerezni. Más megfogalmazásban: ragaszkodjon az Urunk Jézus Krisztus tanításából megismert értékrendhez.
Saját élettapasztalatunkból tudjuk, hogy mennyire esendők vagyunk, mennyire éber szemmel kell saját magunkat is kísérni. Ekkor értjük meg önmegtagadásaink jelentőségét, ha általuk felismerjük az atyai szeretet jóságát. Ezért számunkra a böjt, az alamizsna, a lemondások és a különféle szeretetgyakorlatok nem öncélú tevékenységek, hanem a lelki megújulás eszközei, ami a nagyböjti idő igazi értelme és célja.
A nagyböjt vasárnapjainak prefációi azonban többet is elárulnak. Urunkat is megkísértette a gonosz, hogyan is ne lenne ez része keresztény életünknek! A mai vasárnap prefációja Urunk színeváltozása eseményének részesévé tesz az evangéliumban hallottak alapján. Az önmegtagadások időszakát élő keresztény embernek nagy vigasz, hogy az ezzel együtt járó szenvedés és megpróbáltatás után a feltámadás örök fénye virrad fel ránk. Vágyakozunk a dicsőség megélésére, amit a lelki újjászületés által tudunk megtapasztalni. De sokszor idézzük fel az utat is, amelyen eddig végigjártunk. Ebben segítenek az A év keresztséghez tartozó hálaimái a vakon született, a házasságtörő asszony, valamint a Lázárról szóló evangéliumi történetek. A nagyböjti szent időben gyakran elmélkedjünk ezeken az imákon, így készülve Urunk feltámadásának örömére!
