Róma városában a liturgikus ünnepléseknek két formája volt ismeretes: az egyik a plébániák liturgikus gyakorlata, amelyet a Gelaziuszszakramentárium tartalmazott – amint erről már előzőleg szó volt. A másik a pápai liturgikus gyakorlat, amely – természetesen – bizonyos mértékben eltért ettől.
A kézirat elején Incipit liber sacramentorum de circulo anni expositus a S. Gregorio papa romano editus (Kezdődik… Szent Gergely római pápa által kiadott könyv) felirat olvasható. Az első kérdés: melyik Gergely pápáról van szó? Az első pillanatban Nagy Szent Gergelyre lehetne gondolni. Komoly problémát jelent azonban, hogy olyan ünnepek szerepelnek benne, amelyeket később vezettek be. A bizonyítékok hosszas felsorolását mellőzve a végső következtetés: a könyv összeállítója I. Honóriusz pápa (625-638).
Milyen kapcsolata van Nagy Szent Gergely pápának mégis ezzel a liturgikus könyvvel? Számos könyörgés származhat tőle, vagy akár ő gyűjtötte össze egy részüket. Ennek a könyvnek a túlélése is nyomon követhető. A két legfontosabb típusa az Adorján pápa-féle, amelyről alább szólunk, a másik a Páduai, amelyet az ottani könyvtárban találtak meg, és a IX. századból való. Ennek számos további kiadását ismerjük a későbbi századokból.
Nagy Károly egységesítő törekvései miatt liturgikus könyvet kért I. Adorján (Hadrianus) pápától (784- 791). Ezért a pápai liturgiát tartalmazta, vagyis hiányoztak belőle azok a liturgikus szövegek, amelyek más templomokban voltak használatosak.
Ezen hosszabb bevezetés után vizsgáljuk meg a könyv tartalmát és sajátos tulajdonságait. Gondosan tagolt; összekapcsolódnak a szentek ünnepei a liturgikus évvel. Így például a következőket találjuk: Az apostolok nyolcada utáni I. II. III. IV. V. vasárnap; vagy Szent Lőrinc ünnepe (Natalis = mennyei születésnap = vértanúsága) utáni I. II. III. IV. vasárnap.
Az egyes misék egyetlen könyörgést tartalmaznak a felajánló könyörgés előtt, eltérően a Gelasianum gyakorlatától. A prefációk száma is kevesebb, mint a másik liturgikus könyvben. A pünkösd utáni vasárnapok miseszövegei után található az egyéb szertartások és áldások gyűjteménye. Majd ezeket a köznapi miseformulák követik, végén a mise kánonjával.
A második rész tartalmazza a szentek saját és közös miséit, hozzákapcsolva még a különböző körülmények között végzendő misék szövegeit. Átvesz még egy római gyakorlatot: felsorolja a „stációkat”, ahol összegyülekeztek a hívek, és mielőtt a körmenet elindult, elimádkoztak egy könyörgést. Ezeket a templomokat pontosan meghatározza.
A pápa – vagy az általa megbízott személy – használatára készült ez a könyv. Később egy Benedek nevű szerzetes plébániai használatra alkalmazta. Így a különböző liturgikus könyvek anyaga alakult és formálódott, és egyre több másolat készült belőlük.
Természetesen ezekből a könyvekből is kerültek be imádságok a későbbi misekönyvekbe. Így láthatjuk, hogy liturgiánk milyen csodálatos múlttal rendelkezik, amely az európai kultúrához is hozzátartozik.
