Az 1993-ban kiadott II. Ökumenikus direktórium (magyarul lásd: Római Dokumentumok IV, 1996) 108-115. pontja A közös imádság cím alatt foglalkozik ezzel a kérdéssel. Közös imádságot jó és hasznos tartani társadalmi és egyéb, egyházilag fontos alkalmakkor (emlékműmegáldás, halottakért, hősökért mondott imádság, stb.), valamint a keresztény egység hetében, amely a Szent Pál apostol megtérése előtti időszakban van.
A közös imádság eszköze az egység kegyelme kiesdésének, ugyanakkor jel is: vannak közös dolgaink, amelyek „a katolikusokat még mindig egyesítik a többi kereszténnyel” (108). A közös imádságnak figyelnie kell a világ szükségeire, de elsősorban a keresztények egységéért kell könyörögnünk. A 111. pont a közös előkészítésről szól, amelyhez jelentős segítséget ad, hogy a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa régóta előkészíti és kiadja az imahét témáját és rendjét tartalmazó füzetét – amelyhez a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökével közös előszó készült.
Az imaóra nem sajátos értelemben vett liturgia (amelyek a katolikus egyházban a szentmise, a zsolozsma és a szentségkiszolgáltatások), hanem olyan közös imádság, amelynek liturgikus jellege van, amennyiben szabályozott módon, együtt végezzük, benne a szerepek szolgálattevőkre (lelkészek), olvasókra, kántorra, gyülekezetre oszlanak. A liturgia bevezetése után bűnbánati rész következik. Minden Isten elé állásunk elején ott van ez a bűnbánat – megosztottságunkra tekintve még inkább nyilvánvaló, hogy másként nem is kezdhetnénk közös imádságunkat. A keresztények szakadásai nem Isten művei, az ő terve ugyanis az egység. Ezért fontos Istentől és egymástól bocsánatot kérnünk, amit párbeszédes módon: zsoltárversekkel, aktuális mondatokkal és a klasszikus kyrie felkiáltásokkal teszünk.
Az idei év Korea északi és déli részének egységéért, keresztényeiért szól, fő témáit is ők adták, készítették elő. A kiválasztott szöveg (Ezekiel 37) is erre utal: Júda és Izrael országrészeinek egyesítéséről jövendöl a próféta két fadarab összeillesztésének jelképes cselekedetével. A szertartásban a koreaiakkal való együttérzést segíti a kezdést jelző gongütés, valamint a két fadarab jelképes behozatala és összekötözése.
Az imaóra részei még a Biblia felolvasása, prédikáció és közös közbenjáró imádságok, valamint az Úr imájának elmondása, majd áldások. Minden egyházi szolgálattevő (pap, lelkész) saját liturgikus ruháját veheti föl, ezzel jelezve, hogy saját identitásunkkal akarunk ez egységért imádkozni. Lehetőleg ne legyen ilyen alkalom vasárnap, és semmiképpen sem a vasárnapi mise kapcsán vagy helyett, hiszen ez nem pótolja a misét.
